Húsz év alatt tizenháromszor találkozott a több mint négy évtizede megszüntetett bakonyi falucska, Iharkút lakossága az egykori település emlékparkjában, számolt be róla a veol.hu. A világjárvány miatti három év kihagyás után most ölelhették meg újra egymást a négy évtizede egymástól elszakított családtagok, barátok egykori szülőföldjükön.
A lap tudósítása szerint Iharkút, ez az apró kis bakonyi irtásfalu már az Árpád-korban lakott volt, és elnéptelenedése után az Esterházyak kezdeményezték a lakosság betelepítését. Szorgalmas sváb embereket hoztak ide, akik erdei munkákból éltek.
A két világháború és az 1948-as kitelepítések után az 1970-es évek elején újabb sokk érte a falu lakosságát. Nagy mennyiségű, kiváló minőségű bauxitot találtak a kutatók a föld mélyén. Hamarosan meg is kezdődött a kitermelés, és a lakók néhány évig kénytelenek voltak együtt élni a robbantások és a szálló vörös por okozta gyötrelmekkel.
Aztán 1979-ben végleg el kellett hagyniuk a szeretett szülőföldet, szétszóródtak a szélrózsa minden irányába, és több mint két évtizedig nem látták egymást.
Hogy Iharkút neve ne merüljön a feledés homályába, a szomszédos Németbánya értéktára 2016-ban felvette az egykori települést az értékei közé. A korábbi lakosok szellemi és lelki kötődése olyan példa nélküli, hogy még ebben az évben bekerült a Veszprém Megyei Értéktárba is, hiszen Magyarországon ez az egyetlen olyan hely, ahol egy megsemmisített falunak emlékparkja van.
Az idei találkozó is harangszóval kezdődött. Ifj. Süveges György felolvasta olyan egykori iharkútiak nevét, akik már nem lehettek együtt az emlékezőkkel. Tölgyesi József, az Iharkúti Hagyományőrző Egyesület alelnöke ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy a közös múlt és elődeik tisztelete még több mint négy évtized után is vissza-visszahozza egykori lakóit a szülőföldre, bárhová is vetette őket a sors. Ez ad lelki megbékélést és erőt ahhoz, hogy a falutalálkozókat ezután is megrendezzék.
