Schmidt Bence Pécsen él, szabadidejében a Mecsek varázslatos vidékét járja. Egyik legkedvesebb hely a számára az Égervölgy, ahol nem csak kirándul, hanem fényképezőgépével a legszebb pillanatokat is megörökíti, valamint itt élnek tollas kis barátai is, akikkel egészen közeli kapcsolatba tudott kerülni.
A fiatalember 2022 januárjában vette először kezébe kompakt fényképezőgépét, aminek a segítségével az erdők, mezők madarait kémlelte. Kezdetben semmi egyéb célja nem volt csak, hogy minél több madárfajt meg tudjon figyelni és úgy megörökíteni, hogy odahaza be tudja őket azonosítani. Azonban ahogy egyre jobban magával ragadta őt a madarak világa, egyre többre vágyott. Szebb fotókra, amik vissza tudják adni számára a pillanatot és a madarak szépségét.
Vágyát a közelmúltban teljesítette, hogy a maga által kitűzött célt el tudja érni. Jelenleg egy komoly felszereléssel a kezében kutatja a szebbnél-szebb pillanatokat.
A kompakt gépemet egy Canon 800D-re cseréltem le idén májusban, ehhez pedig egy Sigma 150-600 mm C objektívet szereztem be. Az objektív maradt, viszont augusztus végén a 800D-ről egy R10-re váltottam, ami egy kicsit gyorsabb, modernebb gép
– mesélt Bence álma beteljesedéséről a Sokszínű vidék megkeresésére.
Minden túlzás nélkül valóban egy álom vált számára valóra, hiszen jelenleg már olyan fotókon tudja viszont látni tollas barátait, amire vágyott.
A fiatalember önállóan kezdte el felfedezni a fotózás világát, mert bevallása szerint így még jobban magáénak érzi a felvételeket. Sokat kísérletezik amíg rá nem jön olyan apró trükkökre, amikkel még szebb képeken tudja megörökíteni a természet lakóit.
Elsősorban madarakat fotózok, főleg röptében, de valamiféle akciót mindenképp próbálok csempészni a képbe, ha van rá lehetőség. Négylábúakat is szívesen fotóznék, de annyira hozzájuk még nem volt szerencsém. Idén ősszel alighanem komolyabban próbálkozom majd velük. Rászoktam a rovarokra is, elsősorban a szitakötőkre és a lepkefélékre, őket is elsősorban röptében próbálom fotózni, több-kevesebb sikerrel
– részletezte terveit és vázolta fel élményeit.
Bence általában napközben készíti a fotóit, amikor a fényviszonyok segítik őt. Ha szabadideje engedi az erdőt járja, de elmondása szerint a városi madarakat is előszeretettel figyeli és örökíti meg, valamint lakása ablakából is gyakran fürkészi az eget. A vörös vércsék gyakran járőröznek a közelben, és miközben a levegőt szelik, ő szebbnél-szebb fotókat készít róluk.
A madarakat röptükben megörökíteni – miközben a másodperc tört része alatt tova szállnak a szemünk előtt – nem könnyű feladat, ami többek között végtelen türelmet is kíván. Azonban Bence beavatott minden titkába.
Többféle módszerem is van, de alapvetően olyan beállításokkal sétálok mindig, ami inkább a repülő madarakhoz van igazítva, mert ha hirtelen elhúz felettem valami, már nincs lehetőség állítgatni. Fordítva viszont igen, ha valami statikusabbat szeretnék fotózni, mondjuk egy ágon ülőt, ott úgyis van időm rá. Felemelt géppel közlekedem, ujjamat végig az exponáló gombon tartva, hogy mindig készenlétben legyek. A gyorsabb madarak, mint például a fecskék esetén egy apró kis trükköt alkalmazok. Amikor a jobb szememmel a keresőbe nézek, nem hunyorítok a ballal, nyitva tartom. Így azzal látom a való világot, hogy merre repült a madár, ha kikerült a képből, gyorsan meg tudom újra találni. Elsőre kicsit fura volt, hogy két szememmel ugyanazt a képet látom, csak az egyiket rendes méretben, a másikat nagyításban. Az ivó-fürdő fecskés képeim többségét teljesen máshogy készítettem. A víz egy pontjára fókuszáltam, és vártam, hogy átrepüljön ott a madár. Máshogyan ezt nem is lehetett volna, ekkora sebességnél a gép észre sem vette volna, hogy elrepült ott valami, nemhogy még fókuszáljon is rá szegény. Ezt a módszert is alkalmazom néha, szituációfüggő
– foglalta össze minden olyan módszerét, amiket előszeretettel alkalmaz, hogy fotói ilyen egyediek legyenek.
A fiatalember számára minden évszak rengeteg megfigyelési élményt rejt. Az ősz az egyedüli évszak, amikor kevesebb madarat tud fotózni, így ilyenkor a kellemes hőmérséklet és a színek szépsége fogja meg.
Télen lombok hiányában könnyű észrevenni a madarakat, illetve tavaly télen volt szerencsém kézből etetni őket az erdőben, ami leírhatatlan élmény. Tavasszal ott az éledező természet, egyre több faj érkezik vissza, minden hangos tőlük. Nyáron pedig a kedvenc képeimet tudtam készíteni, elsősorban fecskékről, de akkor amúgy is nagyon sok téma van. Szóval ezen három évszak között nem tudnék dönteni
– avatott be az elmúlt hónapok alatt átélt élményeibe.
Bence, amikor a természetet járja általában spontán készíti a fotóit, de vannak esetek, amikre tudatosan is készül, hogy a lehető legtökéletesebben tudja a pillanatokat megörökíteni.
És valóban, amiket ő megörökít, azok a röpke pillanatok. A legtöbbünk számára csak egy gyorsan elsuhanó árny, egy tova szálló madár, amit szabad szemmel szinte alig látunk. De számára több, hiszen olyan különleges fotókat készít róluk, amit csak ritkán lehet látni. A fiatalember képein megáll a pillanat, a madarak teljes valójukban, kristálytisztán láthatók, és csalják a tekintetet.
Az esetek nagy részében csak sétálgatok, de persze az adott helyi sajátosságokat figyelembe veszem, a várható fajok túlnyomó többségét meg lehet tippelni. Viszont vannak különlegesebb esetek, amikre próbálok minél jobban felkészülni. Példaképp ismét megemlíteném a nyári kedvenceimet, a fecskéket. Először csak az égen fotózgattam őket, de ahogy a nagy melegben ittak suhanás közben a helyi tavacskán, eldöntöttem, hogy mindenképp szeretnék egy-két ilyen fotót róluk, mikor a csőrük érinti a vizet. Hamar rájöttem, hogy ez egy tavon szinte lehetetlen, mert bárhol leérhetnek, nem lehet megjósolni a pontos helyet. Elkezdtem hát gondolkodni, hol lehetne valami szűkebb területen megtalálni őket, erre nyilván egy patak volt a válasz. De hát az meg hosszú, bárhol lehetnek. Ekkor eszembe jutott egy olyan kis patak, amit ismertem, tudtam, hogy be van nőve növénnyel, így ott nem férnek hozzá repülés közben. Viszont egy híd lábnál mesterségesen ki van kotorva egy pár méteres rész, és arra gondoltam, hogy talán ott összejöhet. Aztán odamentem, és tényleg ott voltak a megálmodott fecskék, olykor 50-100 fős rajokban jöttek, és repültek rá a vízre inni
– ecsetelte apró trükkjeit, amik segítenek neki, hogy igazán egyedi fotókat tudjon készíteni. Valamint abba a titokba is beavatott, hogyan sikerült neki megállítani az időt, arra a röpke pillanatokra, amikor a fecskék a csőrükbe veszik a víz cseppet, ezek pedig valóban a másodperc töredék részei.
Bence számra a természet a kikapcsolódást, a testi és lelki feltöltődést adja. Amikor pedig valóban arra vágyik, hogy az erdővel együtt tudjon lélegezni, akkor a számára a legkedvesebb helyre, az Égervölgy felé veszi az irányt.
Az Égervölgy, egy népszerű kirándulóhely a Mecsekben, nem véletlenül. Szép kis hegy, tavacskával, patakkal, és rengeteg ösvénnyel, gyönyörű bükkösökkel és tölgyesekkel. Nyáron hanyagolom a rengeteg szúnyog miatt, de lakik ott néhány pár a kedvenc madaraimból, a hegyi billegetőből, fekete harkályból, ott etettem madarakat kézből, illetve a patak tele van apró vízesésekkel, a téli fagyok alatt igazi jégvarázs van ott. Egész télen lehet kígyóhagymát vagy épp fafülgombát szedni, még hó alól is. És hát gyakran fehér ott a táj télen, ellentétben az alig 100 méterrel lejjebb fekvő vidékkel
– festette le szavaival a vidék különleges szépségeit.
Élete egyik legszebb élményét is itt élhette át, ami nagyon sokat jelent a mai napig a számra, és amiről így mesélt.
Messze a legnagyobb élményem, amikor a kék illetve a széncinegét kézből etettem télen az erdő mélyén. Hetekbe telt, mire elnyertem a bizalmukat, de amikor az első pár pici láb és az első súlytalan kis test landolt az ujjaimon, minden belefektetett idő megtérült. Általában beleszálltak a tenyerembe, fogtak egy napraforgómagot, és elillantak vele, épp ezért a legeslegnagyobb élményem az volt, mikor egy széncinege kivett egy magot a kezemből, pár centivel mellette feltörte és megette, és ott, az arcom előtt percekig nyugodtan sziesztázott, kicsit énekelgetett is, mielőtt újra evett. Nagyon érdekes volt, ahogy teljes biztonságban érezte magát nagyjából 30 centire az arcomtól.
De nem csak a barátságos cinegék, a kecsesen suhanó fecskék rabolták el a szívét és adtak neki felejthetetlen pillanatokat, hanem egy gyönyörű vörös bundás fiatal róka is. Aki olyannyira barátságosan viselkedett, hogy a fiatalember egészen közelről meg is tudta örökített, erre a fotójára pedig elmondása szerint nagyon büszke.
Gyerekkorom kedvenc állata a róka, és rögtön a komolyabb gép megvásárlása utáni első napokban alig pár méterre, hihetetlen közelségben felbukkant előttem egy fiatal egyed kobakja a magas fűben. Sokáig néztünk “rókaszemet”, a félelem legkisebb jelét sem mutatta, sok képet tudtam róla készíteni, nagy élmény volt
– mesélte örömmel az átélt pillanatokat.
A fiatalember nem csak pillanat képeken örökíti meg a madarakat, hanem mozgóképeken is.
Létrehoztam egy youtube csatornát is, amivel jó darabig nem nagyon foglalkoztam, és csak pár amatőr felvételt tettem fel. Az elmúlt hetekben elkezdtem egy személyesebb, vlog-szerű sorozatot is, leginkább csak az adott napi élményekről mesélek, vagy, hogyan készült 1-1 felvétel. Mindezt angolul teszem, de a videókhoz van választható magyar felirat is
– avatott be egy újabb céljába, amivel még közelebb hozza az érdeklődők számára a természet szépségeit.
A fiatal természetfotós végezetül kedvesen hozzátette:
Köszönöm a felkérést, nagy örömmel tölt el, hogy egy ilyen nívós weboldalon szerepelhetek a képeimmel, mint a Sokszínű vidék.
Bence különleges videófelvételei a YouTube csatornáján és nem mindennapi fotói az Instagram oldalán megtekinthetők.
