Ha jó érzéssel érkezik az ember reggel a munkahelyére, akkor elkötelezetté válik a vállalkozás irányába, érzi, hogy ő is szerves része a folyamatnak, hatékonysága növekszik.
Sok minden befolyásolhatja, hogy milyen a munkavállaló leterheltsége, hatékony-e az együttműködés a munkahelyen vagy főként játszma-helyzetekben kell egyensúlyozni, milyen gyakoriak és milyen erőteljesek a konfliktusok, de a vezető személyisége is rendkívül meghatározó
– emelte ki Kovács Anita Anna mentálhigiénés szakember, aki elmondta, hogy vannak olyan aprónak tűnő, mégis igazán fontos dolgok, melyekkel nagyban befolyásolhatjuk az atmoszférát. Megkértük, hogy szedje össze nekünk 10 pontban a legfontosabb “apróságokat”, melyeket a fókuszban tartva, a munkahelyi légkör optimális tartományba kerülhet és a munkavégzésünk nem emészti fel energiáinkat.
Tisztaság, rendezettség
Alapvetően meghatározza jó hangulatunkat, hogy hová érkezünk, milyen környezetet látunk magunk körül. Ha nincs megfelelő személyzetünk a megfelelő tisztaságra, megesik, hogy még a munkatársak is jókedvűen vesznek részt egy-egy közös takarító-csinosító akcióban. Néhány növény, ízléses és nem eltúlzott dekoráció már megadja az első felütést, hogy milyen is lesz ezen a helyen a napunk.
Fázunk vagy megsülünk
Bizony alapvetően meghatározza munkanapunkat, ha túl hideg, vagy túl meleg van a munkahelyünkön. Lehet, hogy a klíma berendezések beszerelése nagy költség, de nagy valószínűséggel már rövidtávon megtérül, ha komfortosan érzik magukat kollégáink.
Világítás
A természetes fény nagyon fontos az ember hangulatának. De érdemes a hideg neonvilágítást is meleg fényekre kicserélni, hogy ne fájó szemekkel küzdjünk a nap végéig. Persze az ablakok adottak minden épületen, de arra is lehet figyelni, hogy ne legyen túlzottan besötétített a helyiség.
Hangszennyezettség
Van olyan munkaterület, ahol elkerülhetetlen a gépek zaja, de mindenképpen érdemes valamilyen relaxációra, kis feltöltődésre alkalmas helyet létrehozni, ahol a dolgozó kicsit csendben lehet. Még szerencsésebb, ha erre szabadtéri környezetben van lehetőség. Ha nincs is saját udvar vagy kert, esetleg egy közeli park, akkor egy kicsi fedett zug az épületnél pótolhatja a levegőt, a csendet adó rövid pihenés helyszínét.
Mozgáshiány vagy túl sok talpalás
Irodai munka folyamán a dolgozó túl sok ülésre kényszerül. A test azonban elfárad a kényszerű tartástól, egy kicsi mozgás, vagy helyváltoztatás sokat segít hangulatunkon is. Nagyszerű lehet olyan helyen dolgozni, ahol munkahelyi masszőr, konditerem, vagy csak egy csocsóasztal segíti az aktivitás-passzivitás egyensúlyát, azonban erre kevés helyen van lehetőség. Némi kreativitással azonban létrehozhatunk álló munkaállomásokat, ahol egy laptoppal, telefonnal, íróeszközökkel tovább folytathatják munkatársaink feladataikat, de közben egy kicsit változtathatnak testtartásukon. Ahol pedig javarészt fizikai munka folyik, ott fontos, hogy legyen lehetőség néha ücsörögni is. Ráadásul „büntetlenül”, persze nem az elvégzendő feladatok kárára. Ilyen hely lehet:
A közös konyha
Ugye sokan hasonlítunk abban egymásra, hogy akár saját házunkban, akár egy baráti összejövetelen jellemzően a konyhában ücsörgünk, még ha a kellemesebb nappali csábítóbb is. A fiatalabb korunkból pedig biztos emlékszünk azokra a házibulikra, ahol a buli központi helye volt a konyha. Oka van annak, hogy alapvetően szereti az ember a házi tűzhely, az étkezés helyszínét. A közös konyha általában a munkahely lelke: itt találkozunk, itt beszélgethetünk lazábban, kötetlenül. A közös étkezések és kávézások csapatépítőek, barátságos viszonyt indukálnak az emberben. Ezért a közös konyha kellemes, felszerelt és kényelmes kell, hogy legyen minden önmagára valamit is adó munkahelyen. A közös étkezések, beszélgetések pedig már elvisznek bennünket arra a területre, hogy ne csak a külcsín, hanem a belbecs is segítsen élhetőbbé, kedvesebbé tenni munkahelyünket.
Támogató közösség vagy játszma-harcok
A valóban támogató munkahelyi légkör arról ismerszik meg, hogy a munkatársak mernek segítséget kérni egymástól. Jó volna, ha az ítéletmentesség, az empátia, a nyitottság lenne ránk jellemző az önteltség, az előítéletesség, a számító könyöklés helyett. Lehet ez utópisztikusnak tűnik, de ha saját magunkba nézünk, őszintén: sosem gondoltuk, hogy kollégánknál mindent jobban tudunk, értékesebbek vagyunk. Ha elfogadjuk, hogy mindenkire szükség van a jó működéshez, hogy a fiatalnak is meg kell valahogyan tanulni a szakmát, hogy nekünk magunknak is milyen jól esik az önzetlen segítség, talán könnyebben is adunk. Ezen a téren a vezető szerepe elvitathatatlan, hiszen, ha egyaránt elismerést kapnak munkatársai, kevésbé fog teret engedni a játszmáknak.
A „háta mögött” helyzetek tudatos kerülése
Olyan igazi ránk jellemző viselkedésmód, hogy amikor egy kollégánk nincs jelen, hirtelen ő lesz a főszereplő. Gondoljuk meg: mi sem vagyunk mindig jelen, szeretnénk-e ezt az ítélkezést önmagunknak? Nincs olyan helyzet, amiből finoman, nem felsőbbrendűséget tükrözve, hanem szelídséggel ki nem lehet térni. Amiben én nem szeretnék, abban nem kell részt vennem, de nem is kell rosszallásomat kifejezni. Viselkedésem úgyis jelzi, hogy nem értek egyet a dologgal. A vezetői attitűd itt is meg tudja mutatni jó vagy rossz arcát: Lackfi János, kortárs költőnket idézve, „nem mindegy, hogy szereted, vagy szorítod”.
Konfliktuskezelés
Mint minden közösségben, egy munkahelyen is állandóak a konfliktusok. Az első, amit fontos előtérbe helyezni, hogy ez nem ijesztő, vagy abnormális. A nézeteltérések bizony akár egészségesek is lehetnek bizonyos határokon belül. Ha félelmet vonnak maguk köré, akkor nem is tudjuk megfelelően kezelni ezeket a helyzeteket. Kezeletlenségüktől viszont már-már toxikus atmoszféra alakulhat ki. Érdemes az apróbb problémákat közösen megbeszélni, ha pedig ezek mélyebben gyökereznek vagy komolyabbak, akkor ne féljünk külső segítséget is bevonni, akár egy mediátor személyében. A feloldásuk egy közös cél felé mutasson, azonban sose legyen a tekintélyelvűségnek alávetve. Ez csupán újabb szorongást fog okozni, ami újabb konfliktushoz vezet. Nem csak meghallgatni, hanem meghallani is érdemes egymást. Esetleg még az is kiderülhet, hogy ugyanarról beszélünk, csak másként.
Új seprű jól söpör, és persze a régi is tud valamit!
Ha sikerül egy jó munkahelyi légkört kialakítani, akkor az ott dolgozók szívesen képzik magukat. Akár intézményesen, akár egymástól tanulva. Fontos tudni, ki miben a legügyesebb, mit tud jól átadni másoknak. Keressünk alkalmakat az eszmecserékre, más, de hasonló munkaterüleken dolgozók jó gyakorlataira. Az önképzés, a tudás elismerése, lelkesítőleg hat, persze, csak ha nem kötelező, kipipálandó nyűg. A fiatalok, munkakezdők is tudnak hozni új ötleteket, ne törjük le kreativitásukat, engedjük, hogy próbálkozzanak, mert nem mindig a rég bevált a ma is működő. És ne sértődjünk meg, ha esetleg kiderül, neki volt igaza! Annál szívesebben fogja elismerni, ha máskor meg a hosszú tapasztalat szülte fogások a kedvezőbbek.
Kell egy csapat!
A legtöbb szakmai vélemény a csapatépítő programokban látja a legfőbb munkahelyi légkört javító tevékenységet. Kiábrándító, de sokszor ezek az alkalmak, ha nem jellemzi egy kis spontaneitás, bizony teherré is válhatnak és ellenkező hatást fejtenek ki. Közösen kitalált, izgalmas programok valóban segítenek a dolgozók összekovácsolásában, azonban nem szabad elfelejteni, hogy semmi nem lehet szórakoztató, ami kötelező is egyben.
Összefoglalva: mindig van mit tennünk, hogy jobb hangulatban dolgozzunk, akár külső, akár belső tényezőről is legyen szó. És egy biztos: tenni érte érdemes.
