A történetről először Kelemen Hunor RMDSZ-elnök számolt be Facebook-oldalán, most pedig a Maszol portál munkatársa hívta fel a kisfiú anyukáját, hogy mesélje el a sztorit.
A Gyergyószentmiklóson élő gyermeket Bajna Istvánnak hívják, és a portál az édesanyától megtudta, hogy mivel dolgozni mindig is szeretett a kisfiú, így számára nem volt kérdés, hogy csatlakozik a munkásemberekhez. Délutánonként a jól megérdemelt ebédet barakkokban majszolta el, a munkások pedig olyannyira megkedvelték, hogy jövőre is visszavárják: már meg is kötötték egyezségüket, miszerint több gyergyói utat is közösen újítanak fel.
Az édesanyja, Angi Anikó a Maszol érdeklődésére úgy fogalmazott, hogy ő maga eleinte nem támogatta gyermekét ebben a vállalásban, győzködte, hogy inkább játsszon a vakációban, mert van még ideje bőven a munkára, Istvánka azonban hajthatatlan volt. Mindig is szeretett dolgozni, így hát elhatározta, hogy amint a munkásemberek az utcájukba érnek, szerszámot ragad és maga is vállal valamit a feladatokból. Amint befejezték az utcájukat, István lelkesedése továbbra sem lankadt, ezért újabb helyszínekre kísérte az útászokat, és ugyancsak kivette részét a munkálatokból.
István itthon is ilyen. Ha főzök, akkor főzni segít, ha a kertben dolgozok, akkor ott. Nagymamának fát vág, ha süteményt sütök, ő tölti meg krémmel. És ha azt látja, hogy a szomszédok az udvaron dolgoznak, szalad is, hogy segítsen. Nem tétlenkedik
– tette hozzá az édesanya.
A kisfiú az újságíró érdeklődésére megjegyezte, hogy bár nehéz volt a forróságban naphosszat dolgozni, nem bánja, hogy szünidejét az útászokkal töltötte, a „munkásbácsik” ugyanis – ahogyan ő nevezi munkatársait – sok újdonságra tanították. Köztük arra, hogy barakkban étkezni nagy kaland, de a járdarakás, a földrakás, a betonozás, a gödörtöltés, a csatornarakás és az útpadka-igazítás is mind a tarsolyában van. Arról nem is beszélve, hogy az aszfalt alá is bekukucskálhatott, így kortársaival ellentétben azt is tudja, mi van a gyergyószentmiklósi utcák alatt, azaz milyen anyagok kerülnek az aszfalt alá, és azokkal hogyan munkálkodnak a mesterek.
István természetesen nem csak dolgozott, hanem ismerkedett és fejlődött is: a munkások közt sok volt az idegen, Erdély különféle városaiból és falvaiból verődött össze a csapat, így a kicsi legény nagy meséket hallhatott az ismeretlen vidékekről. Minden bácsinak megtanulta a nevét, és még a családi történeteikbe is belátást kapott, mindenkiről tud néhány bennfentes információt. A barátai lettek, a tanítói. És ez a tapasztalat vélhetően hosszú időre elkíséri – fogalmaz a Maszol újságírója.
