Életmód

Népies stílusú gyöngyszemek az Óbudai Légszeszgyár lakóházai

Facebook / Pulhtúra
Facebook / Pulhtúra
Virágminták és terméskövek bűvöletében.

Vidéken és a fővárosban is számtalan zugot találni, amelyek hosszú évtizedek alatt a feledés homályába merültek, napjainkban kevésbé ismertek. Korábban a Sokszínű vidék írt arról, hogy a hajmáskéri Monarchia korabeli laktanya egykor szebb napokat látott, de most romokban hever.

Ám vannak szerencsésebb sorsú településrészek is, ezek közé tartozik az Óbudai Gázgyár lakónegyede is. A gyárépület kialakítása tetszetős, jellegzetes tornyai évszázados építőmesterek színvonalas munkáját dicsérik. Az üzem dolgozói számára emelt épületek pedig művészettörténeti csemegét nyújtanak a szépségek kedvelőinek.

Facebook / Pulhtúra

Tekintélyes légszeszgyárból védett műemlék

A századelőn a növekvő lélekszámú Budapestnek rövid idő alatt jelentősen megnőtt a gázfogyasztása, ezért 1908-ban a főváros vezetése eldöntötte, hogy Óbudán egy légszeszgyárat építtet. Két évvel később korszerű iparvágányok és új közutak épültek, majd néhány év leforgása alatt megszületett a gyár. 1913-ban az üzem már készen állt a termelésre, a következő év júniusában pedig hivatalosan is megnyitották.

Az új gázgyár komoly paraméterekkel büszkélkedhetett, szénből napi 250 ezer köbméter gáz előállítását biztosította. Kokszot és kátrányt is gyártottak az üzemben, az utóbbi termék tárolására használt tornyok még ma is jellegzetes elemei a patinás épületegyüttesnek.

Civertan Stúdió / Jászai Balázs www.legifoto.com

A gyár évtizedeken át működött, végül a főváros földgázra való átállása miatt 1984 októberében bezárták. Két évtizeden keresztül még dolgoztak az irodákban, majd 2004-ben a főváros tulajdonába került az épületegyüttes. A kiemelkedő értékkel bíró épületek műemléki védettséget kaptak, közülük többet szépen felújítottak, a gyár területének egyes részein később lakóparkokat emeltek.

Facebook / Pulhtúra

Rangot jelentett a telepen élni

Az Óbudai Gázgyár tetszetős tornyai mellett két lakótelepéről ismert, melyeket a közműszolgáltató a dolgozók számára építtetett. Egy lakóházas részben – a munkástelepen – a munkások, a Duna-parton – egy kertvárosias részben -, a tisztviselőtelepen pedig a gyár vezetői, mérnökei és családjaik laktak. Az üzemi épületektől délre található belső telep tervezője Reich Kálmán volt, a munkástelep házainak terveit Balogh Lóránt készítette. A munkástelep egyes elemei ma is tágas, parkosított térben helyezkednek el, egységes építészeti terv szerint épültek.

A példás lakótelep akkoriban egy kis faluként működött, az illetékesek helyben megteremtették az élhető élet feltételeit. A munkástelepen a dolgozók kényelméről művelődési ház, óvoda, posta, rendőrőrs, fodrász és számos más szolgáltatás gondoskodott. A lakóknak hintót biztosítottak a bevásárláshoz, és a háború éveiben az állattartást is megengedték a házak mögötti kiskertekben. A telepen az 1920-as évek végén egy futballpályát is kialakítottak, az ötvenes években pedig megépítették a Gázgyári Művelődési Házat.

Facebook / Pulhtúra

A munkástelep egyfajta mintatatelepként működött, a kényelmes lakásokban villanyvilágítás, angol WC és külön fürdőszoba volt. 1913-ra a telepen felépült 4 háromszobás, 78 kétszobás, 10 egyszobás, 4 padlásszobás lakás, valamint 32 fülkét is kialakítottak a legényszálláson. Később folyamatosan igyekeztek bővíteni a lakótereket.

A Tisztviselőtelep hajlékait az üzem magas beosztású műszaki szakembereinek építették. Reichl Kálmán 13 villát tervezett összesen 17 lakással. A szobákat parkettával, a konyhákat kőlapokkal burkolták, a csinos kertekhez külön kertészetet létesítettek, üvegházzal és kertészlakkal. A VII. számú villát a mindenkori gyárigazgató foglalhatta el családjával. Még ma is laknak a telepen olyan emberek, akiknek szülei, vagy nagyszülei egykor a Gázgyárban dolgoztak.

Galéria
Facebook / Pulhtúra

A magyar népies stílus kincsei

Az Óbudai Gázgyár területén álló házak a századelőn hazánkban elterjedt, jellegzetes stílusban épültek. A magyar népies stílusjegyek a korszak számos városában a mai napig díszítik a palotákat, városi középületeket. A Sokszínű vidéken korábban bemutatott pompás víztornyok is hasonló felfogásban épültek.

A nemzeti romantika vagy népies stílus jellegzetes, 20. század eleji magyar építészeti felfogás, mely szakértők szerint a szecesszió egyik irányzata, ezért népies szecesszió néven is ismert szakmai körökben. A szemet gyönyörködtető stílus a szecesszióból fejlődött a magyar népi építészet hatására.

Az 1900-as évek elején kibontakozott építészeti mozgalom egyik vezéralakja Kós Károly építőművész volt, mellette a vidéki városokban számos kiemelkedő tudású mester dolgozott. A szegedi Reök-palota – melyet Magyar Ede tervezett -, és Csongrád „virágos házai” méltó társai a főváros húszas-harmincas években épített, meseszép templomainak, villáinak.

A magyar népies stílusban alkotó művészek a falfelületek és nyílászárók arányaira helyezték a hangsúlyt, így az épületeknek a külső homlokzata egyszerűbb, mint a szecessziós épületeké. A nemzeti romantikus stílus jellegzetes elemei a magastetők és a tornyok mellett a külső tartógerendák, valamint a részleges terméskőburkolat alkalmazása a homlokzaton.

Facebook / Pulhtúra

Ezek az építészeti jegyek az Óbudai Gázgyár épületei mellett a hasonló korú Wekerletelep házain is látványosan megjelennek. A stilizált népi motívumokat alkalmazó építészeti stílus virágkorának alkotásai a gázgyár hangulatos „mézeskalács házai”.

Kapcsolódó
Kovácsoltvas virágokat és szecessziós álmokat rejtenek a gyönyörű bérházi gangok
Timár Gertrúd és Jándi Péter csodálatos hobbijukkal, a fotózással értékeket őriznek.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik