Segítségre van szükségünk? Mondjuk el a méheknek

Volt idő, amikor szinte minden vidéki brit család, aki méheket tartott, egy furcsa hagyományt követett. Amikor például a családban haláleset történt, valakinek ki kellett mennie a kaptárhoz, és el kellett mondania a méheknek, hogy milyen szörnyű veszteséget szenvedett el a család. Ennek elmulasztása gyakran további veszteségekhez vezetett, mint esetlegesen a méhek kaptárelhagyása vagy az is előfordult, hogy a méhek nem termeltek elegendő mézet, vagy akár elpusztultak.

Hagyományosan a méheket nemcsak a halálesetek, hanem minden fontos családi ügy, köztük a születések, házasságok, utazások szerencsés ómenjeinek tartották.  Ezt a sajátos szokást „a meséld el a méheknek” néven ismerik.

Mindig különleges kapcsolatunk volt a méhekkel

• Már a középkori Európában is nagyra értékelték mézüket és viaszukat. A mézet táplálékként használták (talán a világ legrégebbi erjesztett italát készítettek belőle), de égési sérülések, köhögés, emésztési zavarok és más betegségek kezelésére is szolgált.
• A méhviaszból készült gyertyák például nagyobb fényt adnak, hosszabb ideig égnek, tisztábbak, mint a  szintetikus gyertyák.
• A méheket gyakran tartották a kolostorokban és a kastélyokban, ahol a legnagyobb tiszteletben tartották, és a család vagy a közösség részének tekintették őket.
• Az egyiptomiakhoz hasonlóan, akik a méheket (bech) Ré földre hullott könnyeinek hitték, a kelták is nagy tisztelettel viseltettek a méhek iránt. Hitük szerint, a méhek -a kutyákhoz, madarakhoz, lovakhoz és szarvasokhoz hasonlóan- szállítják a lelkeket a túlvilágra.
• A méhekkel való kommunikáció tipikus módja, hogy a családban történt nagy eseményekkor ház “ura” vagy szóvivője, ki kell, hogy menjen a kaptárhoz, óvatosan kopogjon, hogy felhívja a méhek figyelmét, majd csendesen adja át a híreket. Egy-egy adott régióra jellemzően még rímeket is “faragtak”.
• A különös szokás széles körben elterjedt. Angliából  indult, de Európa számos pontján hagyománya lett, végül  Észak-Amerikában is elterjedt.

A méhek és “gondozói” közötti bensőséges kapcsolat sokféle megfigyelést tett lehetővé. Az egyik szerint rossz szerencsét jelent a kaptárak eladása, mert a méhekkel együtt eladjuk a szerencsénket is. Ehelyett a méheket ajándékba adták. Ha a méhek berepülnek egy házba, hamarosan váratlan jó hír érkezhet, ha a tetőn pihennek, jó szerencsét jelentett.

A méhek és az emberek közötti kapcsolat túlmutat a babonán

Tény, hogy a méhek segítenek az emberek túlélésében.

A száz leggyakoribb haszonnövény 70 százalékát rovarok vagy más állatok porozzák be. Az emberiség élelmének 30-35 százaléka – mennyiségi értelemben – az állati beporzás sikerességétől függ, ha viszont a növényi alapanyagok sokféleségére, az élelmiszerek minőségére gondolunk, akkor ez az arány jóval magasabb.

A beporzók egészsége közvetlen kapcsolatban áll a saját jólétünkkel.

A méhek pusztulása sokkal többet jelent, mint a mézellátás elvesztése, a következmények bőven túlmutatnak ezen.  A méhekkel való jó kapcsolat tehát mindannyiunk érdeke.