A hagyományos paraszti építészetben van valami igazán szép. A faragások, a motívumok, még a jellegzetes színek is megdobogtatják a szívet. Különösen akkor, ha igazán míves mesterművet lát az ember. Ilyenek Pető Péter munkái is, melyeket meglátva hirtelen mindenki vágyódni kezd egy szép, hófehér parasztházra, tulipánmotívumos ablakokkal.
Gyermekkoromban láttam nagyapámat a kis műhelyében, ahogy intarziázott és kisebb bútorokat készített, és az akkori élmények bennem maradtak. Mindig jó volt a kézügyességem, de csak az 1990-es évek végén kezdtem fával foglalkozni. Ekkor vettem olcsón egy házat, aminek az alsó szintjén egy komplett műhely volt. Itt bútorokat készítettem, eleinte csak magamnak. Mivel a díszítéshez kellett faragni is, hát megpróbáltam és sikerült. Az élmény magával ragadott, ezért a munkával párhuzamosan gyarapítottam a szerszámkészletemet is
– mesélt a kezdetekről Péter a Sokszínű Vidéknek.
Ahogy egyre többet alkotott a műhelyben, érdeklődése a kastélyok berendezése és a népi építészet, valamint annak berendezései felé fordult.
Ekkoriban vásárolta meg Nógrád megyében az 500 főt számláló kis faluban, Szalmatercsen a házát, amit némi segédlettel, de zömmel egyedül felújított. Itt aztán ki tudta bontakozni és be is tudta mutatni ízlésvilágát. A ház minden burkolata, a nyílászárók és a bútorok legtöbbje is Péter keze nyomát dicsérik.
Nem gondoltam volna, de amit alkottam, az sok mindenkinek tetszett, és ez további munkára ösztönzött. Egyre több és több nyílászárót, belső bútorzatot készítettem. Közben tulajdonképpen ki is kapcsolódtam, mert a fával való foglalatoskodás közben nem gondolkodik az ember máson. Lecsitul a zajos elme, csak a munka marad, belemélyedve pedig szinte meditatív állapotban jönnek az újabb tervek, ötletek
– mondta el Péter, aki büszke arra, hogy minden, amit elért, saját tapasztalatain, gyakorlásain alapul.
Kezdetben zömmel a tulipános motívumot tudtam esztétikusan megtervezni és megcsinálni. 10 évig képtelen voltam új mintát kitalálni, de azért nem adtam fel. Bevallom, nagyon szeretek játszani a beszűrődő fényekkel, amik igazán hangulatossá tudják tenni a belső tereket. Képzeljük el, ahogy karácsonykor egy egyszerű bekattintással ünnepi hangulatot teremthetünk egy átszűrődő adventi csokorral
– tette hozzá Péter, hozzátéve, hogy a tulipánok után mára 3-4 új motívum is megszületett.
A minta véletlenül ugrik be. Az egyik érdeklődő felvetette, hogy tudnék-e valami madárkás mintát tervezni? Ennek hatására lettek madaras és szíves madaras fazonok. Tervezek egy pávás és egy Art Deco-s zsalugátert is. Sőt, az ötletet továbbfejlesztve tervezem a négy évszaknak megfelelő, cserélhető betétekkel rendelkező spalettákat. Évekig nem volt újdonság, most nagyon sok tervem van, amiket szeretnék megvalósítani
– mondta az ügyes kezű mester.
Péter ablakai és bútorai nemcsak szépségükben, de funkcionálisan is megfelelnek a kor igényeinek.
Nem dísznek készülnek. Attól, mert szépek, még jól használhatók is. Tisztelem az eredetiséget és a hagyományokat, de hiszek a fejlődésben és abban, hogy fel kell venni a lépést a modern korral is. Olyan dolgokat szeretnék létrehozni, amelyek felidéznek hangulatukban egy régi kort, de mai, modern követelményeknek is kiválóan megfelelnek, s amelyek használata praktikus
– összegzett Péter, aki mára saját vállalkozásba kezdett.
Bár rögös út vezetett a számára sikerhez, kitartott. Most nyugdíjasként már még több energiát tud az elképzeléseire fordítani. Közösségi oldalán ráadásul rendszeresen megmutatja munkáit az érdeklődőknek, és szívesen kikéri a véleményüket is.
Hiszek abban, hogy harmóniát kell teremteni a hagyományok és a modernkor között. Ha ez sikerül, akkor születik egy élhető, csodás jelen. Én erre törekszem a munkáimmal, amik remélhetőleg minden használójának örömet okoznak
– fejezte be a beszélgetést Péter.
Kiemelt kép: Pető Péter
