A tavaszi vetésű zöldségfélék szezonja a nyár első harmadában általában már véget ér, így a veteményeskert június környékére gyakran kiürül, vagy legalábbis foghíjassá válik. Ilyenkor a kertészkedő dilemma elé kerül, hogy mi következzen?
Vágjon bele egy új termesztési időszakba, vagy inkább használja ki a nyár adta pihenési lehetőségeket, és ritkítsa a feladatokat a veteményesben? Mindkét megoldás mellett szólnak hathatós érvek, így rossz választás nincs. Az a legjobb, ha mindenki a habitusa, ráérős ideje, kedve szerint választ célokat a meleg évszak elején.
Elsőként lássuk, milyen opciók állnak azok előtt, akik a dolgos tavaszi heteket folytatnák.
A másodvetés jellemző időszaka június végén kezdődik, éppen időben van tehát, aki akcióba szeretne lépni. A tavaszi, mostanra letermett és betakarított zöldségek termőhelyeit első lépésben fel kell készíteni a második ütemre, ez ugyanolyan fontos teendő, mint a konyhakert kora tavaszi beindítása.
A talajt feltehetően erősen igénybe vették a korábban termesztett haszonnövények, ráadásul számos növényi törmelék – szár, levél, és gyökér darabok, esetleg gyomfélék – színesíti az ágyást. Ezeket szedegessük fel, majd a közeget mélyreható ásással lazítsuk, eközben a földben lévő maradványokat is próbáljuk minél alaposabban felszedni.
Az ásás közben helyezzünk ki marhatrágyát vagy érett komposztot tápanyagként, és ezt forgassuk bele a talajba, hiszen a mostani zöldségeknek is szükségük lesz az ellátásra. A földmunkát mindig gereblyézés, talajegyengetés zárja.
A tavaszi eljáráshoz hasonlóan a magvetést most is lehet palántázással kezdeni, ennek nagy előnye, hogy a palántázóedényben nevelt kis növénykék az érzékeny, korai fejlődési szakaszban védettebbek lesznek, mint a szabadföldben nevelt társaik, ugyanakkor természetesen a kinti vetés sem ellenjavallt, a meleg idő kedvez a csírázásnak, az öntözések akkurátus elvégzésével pedig megfelelő körülmények teremthetők.
A friss kinti vetést az első időkben bőségesen öntözzük, ügyelve arra, hogy az erős vízsugár kimoshatja, kifordíthatja őket a földből, ezért jobb ötlet vödörből, lassan kijuttatni a tövekhez a vizet. A hamarosan kibújó hajtásokat gyakori gyommentesítéssel kell óvni a betolakodóktól, később pedig mulcsanyag (szalma, fűnyesedék, faforgács) kihelyezésével lehet védeni őket a kiszáradástól.
És akkor lássuk, milyen zöldségfélék jöhetnek szóba, ha valaki nyári konyhakertet szeretne vinni?
A meleg évszak első harmadában másodveteményként ajánlható a zöldbab, a vöröskáposzta, a karalábé, a karfiol.
Az uborka és a sárgarépa rövid tenyészidejű zöldségek, így ezek is kiválóan alkalmasak a nyári nevelésre, a póréhagyma és a bimbóskel ellenben a türelmeseknek valók, hosszú fejlődési fázisuk ugyanis az ősz végéig tart.
Sokan határoznak úgy, hogy a tavaszi idényt követően nem kívánnak a továbbiakban zöldségekkel foglalkozni. Számukra is izgalmas lehetőségek kínálkoznak, a haszonnövények ágyásai ugyanis sok lehetőséget rejtenek.
Mivel a konyhakertet ősszel, de legalábbis jövő tavasszal újra ellepik majd a zöldségek, mindenképp olyan növényekben kell gondolkodni, melyek csak ideiglenesen kapnak helyet a zöldségek helyett. Így például remek választások a vidám egynyári virágok, melyek ilyenkor már virágos, dekoratív állapotban kaphatóak, ültetésük pedig gyermekjáték.
Amennyiben kihelyezés előtt geotextilt fektetünk le, majd ebbe ültetjük a virágokat, utána pedig mulccsal dekoráljuk a területet, akkor a nyár legvégéig tartó, gyommentes, alacsony gondozási igényű, de magas esztétikai értékű díszágyást nyerünk.
Vadvirágok és gyommentesítés
Egy másik lehetőség, hogy vadvirág magkeveréket szórunk ki (esetleg fűmaggal keverve), így rövid időn belül a rétek, mezők világát idéző, buja, látványos beültetést nyerünk. Amennyiben a veteményes a kert félreeső részén helyezkedik el, és a dekorálása feleslegesnek tűnik, de a haszonnövény nevelést nem folytatjuk, úgy a gyommentesség megőrzése a fő cél.
Ezt geotextil leterítésével és rögzítésével érhetjük el, a textilre pedig vékony rétegben könnyű mulcsot (fakéreg zúzalékot) helyezhetünk ki, hogy elfedjük azt.
Amennyiben ezt a területet pár díszesebb kővel, sziklával, vagy ízléses cserépbe ültetett pozsgással díszítjük, szinte teljesen gondozásmentes, mégis szép látképet állíthatunk elő, melyet a következő szezonban pillanatok alatt vissza lehet majd alakítani a termesztéshez alkalmas állapotba.
Köszönjük az írást Megyeri Szabolcsnak, akinek további cikkei a blogjában olvashatók.
