A gesztenye az ősz végi, tél eleji hetek slágernövénye, több okból is. Az év végi ünnepi hangulat nehezen képzelhető el az utcán terjengő sült gesztenye illat nélkül. A gesztenyének természetesen nem csupán az illata, hanem az íze is csodálatos, a nem ehető gesztenyeváltozat termése pedig izgalmas játékok kelléke lehet.
A gesztenye persze nem csupán termésből áll, maga a fa is lenyűgöző, szemrevaló látvány, díszfaként is tökéletesen helytáll, legyen szó bármelyik változatról.
Azt, hogy gesztenyéből kétfélét ismerünk, nem kell elmagyarázni senkinek, az egyik az ehető a másik a nem ehető, még érthetőbben mondva szelíd-, és vadgesztenye. Botanikai besorolás alapján a csemege változatok közé tartozik a Castanea sativa Mill., a Castanea vesca, a Castanea vulgaris, vagy a Fagus castanea, az étkezésre nem való gesztenye pedig az Aesculus hippocastanum.
Szelídgesztenye
A szelídgesztenyeként nálunk leginkább ismert és megtalálható fajta a Castanea sativa.
Ez egy lassú növekedési ütemű fa, az első termésbetakarításig akár egy évtizedig is váratja a gazdáját. A lassú növekedés pozitív velejárója a hosszú élet, hiszen a szelídgesztenye akár a több száz éves kort is megélheti, Kőszeg környékén például 5-600 éves gesztenyefák is találhatóak.
Az értékes és finom termés a vadgesztenyééhez hasonló kupacsban (burokban) bújik meg, de annál sűrűbb tüskéjű, és színe is kissé más, jellegzetes világoszöld. A burokban rejtőzik a barnás színű makk, jellemzően egy, kettő, vagy három darab, de a nemesített, értékes fajtáknál mindig csak egy.
A termés szeptember és november között érik, amit a kupacs felrepedése jelez. A makk, vagyis maga a gesztenye nem kimondottan fogyókúrás étel, hiszen kalóriában gazdag, bőven tartalmaz szénhidrátot és keményítőt, utóbbit jól mutatja, hogy amennyiben nyersen esszük, a nyers krumpliéhoz hasonló lisztes ízt érezhetünk.
Magas tápértéke miatt a múlt századokban gyakran a téli túlélés záloga volt, ugyanis egyetlen fa termése egy családot is képes volt ellátni heteken keresztül. Manapság más funkciót tölt be az étkezésben, drága csemegének számít, a téli, elsősorban a decemberi, vagyis a karácsonyi időszak csodás és kellemes atmoszférateremtője.
Vadgesztenye
A vadgesztenye vagy ízesebb, népies nevén bokrétafa (Aesculus hippocastanum), vonzó ízekkel és illatokkal nem kecsegtet, ugyanakkor mégsem csupán szépsége miatt hasznos, ugyanis gyógyhatásai is ismertek.
A balkáni eredetű vadgesztenye török közvetítéssel terjedt el Európában, hazánkba is így került. A nagytermetű fa akár 30-35 méter magasra is megnőhet, így elsősorban parkok fasorok közkedvelt dísznövénye, kertekbe csak akkor ajánlható, ha bőségesen áll rendelkezésre hely.
A vadgesztenye fehér virágai tavasszal nyílnak, látványos és méretes, közel kétarasznyi centiméteres bugavirágzatban. Ősszel lombozata megsárgul, majd barnás színű lesz, hangulatteremtő ereje ilyenkor kiemelkedő. Tágtűrésű fa, fiatalon több törődést igényel, de idősebb korban jól bírja a szárazságot és a városi levegőt is.
Vízigénye közepes, fiatalon azonban rendszeres öntözést igényel. Napos vagy félárnyékos helyre kell kerülnie.
Ezt bizonyítja az is, hogy számos gyógyhatású krémben és balzsamban is megtalálható a vadgesztenye valamely része.
A terebélyes koronájú, fűrészes levelű fa (ami metszéssel akár bokor formájú és méretű is lehet) termése szintén az ősz végén érik, aki ilyenkor huzamosabb ideig tartózkodik vadgesztenyefa alatt, könnyen kaphat a fejére egy lepottyanó termést!
A vadgesztenye gubója természetesen nem ehető, ellenben kiválóan alkalmas játékra. A fényes, jellegzetesen kétszínű, szabálytalan, de kellemesen íves alakú makkokból fogpiszkáló, gyufaszál, vagy hurkapálcika, egy hegyes kés vagy ár, és persze egy adag kreativitás segítségével bájos figurák készülhetnek.
Cikkünk szerzője Megyeri Szabolcs, akinek további cikkei a blogjában olvashatók.
