Ha az ember Zengővárkony nevét hallja, két okból is eszébe juthat a szelídgesztenye: az egyik a messze földön ismert szelídgesztenye-erdő, a másik a 300 éves hős gesztenyefa.
A falu méltán híres szelídgesztenye erdejét 1974-ben nyilvánították védetté, ma abban minden gesztenyefa magántulajdon, melyet nagy gonddal őriznek a gazdák.
2017-ben a Pécsváradért Alapítvány egy 300 éves zengővárkonyi szelídgesztenyefát nevezett az Év fája pályázatba, és Zengővárkony hős szelídgesztenyéje megnyerte a versenyt. A 300 éves szelídgesztenye élni akarásának és az őt körülvevő közösségnek köszönhetően a századok során kigyógyult a kéregrákból, túlélte az államosítást, és azt is, amikor egyszer a közeli katonai lőtér őrzésére rendelt katonák felgyújtották, hogy felmelegedhessenek.
A festői környezetben elterülő, dús erdők által óvott, takaros gyümölcsösökkel körülölelt és kacskaringós patakkal élő falu egyik legnagyobb büszkesége a szelídgesztenyés.
A legendák szerint az első gesztenyefákat még a törökök elől menekülő magyarok ültették. Az eklézsia feljegyzéseiben az áll, hogy 1792-ben több olyan 85-90 esztendős öregember élt Zengővárkonyban, akiknek “ötöd ízig való attyok” is várkonyi lakosok voltak. Az öregek szerint a gesztenyést a várkonyi magyarok telepítették. A jelzett időben legalább 400 éves fákat találtak.
A fákat több több évtizede tizedeli egy gombabetegség. A gazdák folyamatosan kutatják, hogy lehetne megmenteni a még ép, termő fákat, melyek a település északi határán helyezkednek el.
A híres zengővárkonyi szelídgesztenyés különösen júniusi virágzásakor nyújt felejthetetlen látványt. Ebből ad ízelítőt Kótsch Petra, aki a napokban gyönyörű felvételeket készített a virágzó szelídgesztenyésről.
Fotók: © Kótsch Petra
