A főváros az Ökológiai Központtal együttműködésben vizsgálja a méhlegelőkön a növényi és állati biodiverzitást, vagyis hogy hogyan változik a fajok száma. Összehasonlításul a helyszínekhez közeli kaszált területeket is figyelik.
A legtöbb helyen nem vetettek vadvirágokat, mert szerették volna tudni, hogy mi fejlődik ki magától. Idén már három védett és egy fokozottan védett növény jelent meg a méhlegelők egyikén:
Köztük a hazai természetvédelem zászlós faja, a méhbangó; erre annyira vigyázunk, hogy még a kerületet sem merjük elárulni, hol bukkant fel. Észrevettük ugyanis, hogy ha valahol megírják, hogy hopp, itt egy pipacsmező, az influenszerek pillanatok alatt szétszedik a területet. Így mondjuk nagyon nehéz eredménykommunikációt folytatni
– jelentette ki a főtájépítész.
Emellett a Duna menti csillagvirág és a budai imola is előbukkant. Mezei virágokra számítottak, de arra nem, hogy váratlan helyszíneken, például vasúti töltések, utak mellett jelentek meg nagy számban és fajgazdagságban. Ezek a kaszálások miatt nem tudtak eddig kifejlődni.
A legmeglepőbb méhlegelő a Rákóczi híd pesti hídfőjénél található rézsű volt: „Érdekes, hogy ez az egyik legszuperebb vadvirágos rétünk, a botanikusok is a fajgazdagság csodájára jártak itt”.
Az egyik természetvédelmi terület melletti helyre már egy hódcsalád is beköltözött.
De voltak ellenzői is, a kutyatartóknak és a pollenallergiásoknak is kétségeik merültek fel. A gazdik attól tartottak, hogy ezzel az kutyafuttatásra szánt területekből lesz kevesebb, viszont az a méhlegelők felé billenti a mérleg nyelvét, hogy a kutyák orrát és fülét irritáló egérárpa pont a méhlegelők miatt visszaszorul, mert ott elnyomja a többi növény.
A méhlegelők célja, hogy a beporzók – nem csak a méhek, hanem a lepkék, zengőlegyek is – száma nőjön. Emellett az élőhely-helyreállítás, a városklimatikus hatás szabályozása is szerepel a célok között.
Paradox módon az utóbbi évtizedekben a mezőgazdasági vegyszerhasználat miatt a nagyvárosok zöldfelületei lettek a beporzók ökológiai menedékei
– fűzi hozzá Bardóczi Sándor.
A pollenallergiások védelmére a július-augusztusi pollenképzés idejére szokták időzíteni a kaszálást. De a beállt gyepen, ahol a terület minden négyzetméterét növény takarja, nincs is parlagfű, így indokolatlan az ettől való félelem.
A méhlegelők célja is – több más intézkedéssel együtt – a biodiverz zöldfelület, ami sokkal jobban tud alkalmazkodni a klíma változásához, mert mindig van olyan faj, amely túlél valamilyen extremitást.
A növényekhez türelem kell, így a budapestieknek még legalább 3-4 évnyi türelemre van szükségük ahhoz is, hogy ne gazos, elhagyatott területként érzékeljék a méhlegelőket, hanem úgy, mint egy Monet-festményt
– mondja Bardóczi.
