Ártalmatlan zöld növénynek tűnnek, olykor csodás virágot, máskor csábító gyümölcsöt nevelnek, és díszítik a környezetüket. Rájuk nézve nem is gondolnánk, de bizony a növények között is vannak igazán veszélyesek. Számos növény van ugyanis, mely mérget tartalmaz.
Természetesen azt tudjuk, hogy ismeretlen eredetű növény termését fogyasztani nem szabad, ám a legtöbbhöz – különösen, ha szép – hozzá merünk nyúlni. Pedig sok olyan fa, virág és bogyó is van, amely puszta érintkezés révén is súlyos testi sérüléseket okozhat – kínzóan viszkető kiütéseket, légúti problémákat, átmeneti vakságot és akár teljes szervi elégtelenséget is.
Míg egyes végzetes flóráknak be kell jutniuk a testbe, hogy megöljenek, mások annyira veszélyesek, hogy az érintésük is káros lehet.
Manszanilyafa
A manszanilyafa vagy más néven manchineel ( Hippomane mancinella ) egy örökzöld, amely Floridában, a Karib-térségben, valamint Közép- és Dél-Amerika egyes részein őshonos. A növény a mikulásvirág rokona. Kolumbusz Kristóf egy legenda szerint a “halál almája” nevet adta a a manszanilyafa termésének, ami még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, mint a legerősebben mérgező fa. Levelei és termései az almákéhoz hasonlítanak, ezért néha „tengeri almának” is nevezik. A spanyol neve azonban manzanilla de la muerte („kis halálalma”), ami jobban tükrözi veszélyes tulajdonságait.
A növény számos méreganyagot tartalmaz. A levelek és a kéreg tejszerű nedve például egy irritáló vegyszert, a forbolt, ami rákkeltő anyag, és amely erős allergiás bőrreakciót vált ki.
Esős időben veszélyes a fa alá állni, ugyanis az esővíz kioldja a fa leveleiből a mérget, ami a bőrre kerülve maró hatású. Ha a folyadék a szembe kerül, akár élethosszig tartó vakságot is eredményezhet, de még a fa megérintése is felhólyagosíthatja a bőrt. A fa ágait elégetni sem ajánlott, ugyanis a mérget tartalmazó füst szembe kerülve szintén vakságot okoz.
A bennszülött népek régóta használták a nedvet a nyilméregnek.
Bár a növény nedve is komoly sérüléseket okozhat, a legveszélyesebb mégis a fa termése: a vadalmaszerű , gyömbéres ízű gyümölcs elfogyasztása akár halálos is lehet.
Európában csak behozott, és mesterségesen ültetett példányok találhatóak.
Rózsafüzérborsó
A rózsafüzérborsó (Abrus precatorius), más néven rákszem vagy jumbie gyöngy, egy évelő, kúszó, lágyszárú virágos növény a babfélék családjában. Fák, cserjék és sövények köré fonódik. A növény leginkább magjairól ismert, amelyeket gyöngyként és ütőhangszerekben használnak, és amelyek az abrin jelenléte miatt mérgezőek.
Az apró magok elképesztően halálosak: az abrin egy mérgező fehérje, egyetlen mag elfogyasztása 36 órán belül megölheti az embert. A mérgezés tünetei megegyeznek a ricin tüneteivel, de az abrin csaknem két nagyságrenddel mérgezőbb.
A jó hír az, hogy a rózsafüzér magja épségben nem mérgező, ám a megkarcolt, összetört vagy megrágott magok halálosak. A magokat körülvevő kemény bevonatot, amelyek általában élénk narancssárga vagy vörös színűek fekete folttal, fel kell törni, hogy belégzéssel vagy felszívódással mérgezés történjen. A rózsafüzérborsó leggyakoribb áldozatai a gyerekek és az ékszerkészítők: a gyerekek tévedésből megeszik, az ékszerkészítőknek pedig elég egy tűszúrás az ujjon, ha lyukat fúrnak a kis magon, és máris megtörténik a baj.
A növény virágai nagyon hasonlítanak a borsó virágjára. Virágzás után jelennek meg a magokkal teli hüvelyek, melyek éréskor felhasadnak. Ekkor bukkannak elő a ragyogó vörös magok.
A növény Ázsiában és Ausztráliában őshonos. Ott , ahol betelepítették, hajlamos gyomosodni és invazívvá válni.
Gympie gympie
A csaláncsalád tele van csípős növényekkel, de egyik sem olyan agresszív, mint az Ausztráliában, Indonéziában és a Moluccákon őshonos gympie gympie (Dendrocnide moroides). A roppant kedves nevű gympie gympie a világ egyik legveszélyesebb növénye.
Gyakori Ausztrália esőerdővel borított északkeleti részein. Az Ausztráliában élő Dendrocnide nemzetség legmérgezőbb faja. Gyümölcse ugyanakkor ehető, ha a növény szőreit maradéktalanul eltávolítják. A növény gyakran egyetlen fás szárat növeszt, magassága elérheti az 1-3 métert is. Nagy szív alakú levelei 12–22 centiméter hosszúak és 11–18 centi szélesek, finoman fogazott levélszélekkel.
A szív alakú csípős levelek intenzív allergiás reakciót váltanak ki áldozataikban, néha anafilaxiás sokkot is okozva. A csípés nem múlik el hamar, olykor hónapokig elviselhetetlen, legyengítő fájdalmat okoz. Van, aki úgy érzi, savval öntötték le, más áramütésszerű fájdalmat érez, de olyan is van, aki úgy érzi, mintha hatalmas kezek szorítanák össze. Sokan arról számolnak be, hogy a fájdalom sok éven át fellángol, előfordult már, hogy valaki öngyilkosságba menekült előle.
A szúrófa körül dolgozó erdészeknek és tudósoknak légzőkészüléket és vastag védőruházatot kell viselniük, és minden esetre antihisztamin tablettákkal kell felfegyverkezniük .
A gympie gympie leveleit és termését injekciós tű alakú üreges, szúró „szőrök” borítják, amelyeket köztudottan nehéz eltávolítani a bőrből. A moroidin, ami a gympie-gympie-ben található idegméreg, olyan elviselhetetlen fájdalmas viszketést okoz, hogy megőrjíti az embereket. A növény közelében történő egyszerű légzés is orrvérzést és kiütéseket okozhat a kihullott tűk belélegzése miatt.
Azt is érdemes tudni, hogy az életkor sem csökkenti a veszélyt: az évtizedekig megőrzött száraz minták is megőrzik csípőképességüket.
