Szeptember vége felé járunk, de idáig az időjárás nyárias arcát mutatta. A nappalok kell meleggel kényeztettek nem csak minket, hanem a természet lakóit is. Az igazi ősz azonban összeszedte erejét és a mögöttünk álló hétvégén megmutatta igazi arcát. Az ország nagy részén kiadós eső áztatta a táját, az átvonult front mögött pedig a levegő is hűvösebbre fordult.
A lehűlés nem csak nekünk embereknek jelzi, hogy az ősz még, ha lassabban is, de kiteljesedik, hanem a természet lakóinak is. Az elmúlás és a megpihenés időszaka visszafordíthatatlanul elkezdődött. Ezt pedig többek között a háziméhek is érzik, hiszen nem, csak, hogy a nektárt kínáló növények vannak kevesebben, hanem a pár órás melegebb időszakban csak kisebb távolságokat tudnak repülni.
Szeptember közepén a méhészek elkezdik a teleltetést: miután „megetették” cukorsziruppal ezeket a szorgos élőlényeket, hogy azok be tudják fedni a kaptárban lévő mézet, elkezdik a fészkek betakarását. Ez fontos, hiszen a hiányosan szigetelt méhotthonokban sok rokkant, munkaképtelen rovar fejlődik ki, írja a Délmagyar.
A háziméhek a kolóniájukkal együtt telelnek át. A kaptárban csoportosulnak, és általában egész télen ott is maradnak. A hideg évszakot a nyár folyamán felhalmozott élelmiszer-tartalékokból – elsősorban a saját mézükből – táplálkozva vészelik át. A méhészetekben a méhészek általában cukros víz formájában biztosítják a kaptár táplálékát. A vadméhek egyfajta hibernációban telelnek ki, a háziméhek egész télen aktívak maradnak, hogy melegen tartsák a kaptárat.
Különlegesség , hogy a háziméhek az úgynevezett téli rajfürtökben telelnek át. Mivel a méhkirálynő a legfontosabb méh a kolóniában, ő élvezheti a fürt közepének tökéletes védelmét. Körülötte a többi méh a mozgásával biztosítja a folyamatos súrlódást, ami a kaptár hőmérsékletét 15 °C és 25 °C között tartja. Mozgás közben a méhek folyamatosan helyet cserélnek, és felváltva mozognak a fürt külső és belső része irányában.
