Rákászné Sinka Erika családjával Budapest egyik peremkerületében él. A lakópark a nyugalmat, a békét sugározza, hiszen az itt élők kiváltképp odafigyelnek arra, hogy napjaikat ápolt, gondozott és háborítatlan környezetben tölthessék.
A családi házat körülölelő telek tágas, aminek a tájolása olyan kedvező, hogy a nap szinte reggeltől estig sugaraival simítja a különleges birodalmat. De nem csak a nap melengető fénye teszi különlegessé a kertet, hanem a neve is. Zöld pagony. Első hallásra azt gondolja az ember, hogy a tündérek mesebeli világába csöppent, és nem is téved. Erika kertje nem mindennapi, ahogyan a neve sem az. Harmóniát, összhangot és végtelen nyugalmat áraszt minden szeglete.
A természet, az állatok és a növények szeretete egészen gyermekkoráig nyúlik vissza, ezekre az élményekre pedig így emlékezett.
Kicsi gyermekkoromat falun töltöttem a nagyszülőknél, még az iskolás évek is arról szóltak, hogy nyaranta nagyinál kertészkedtem, az állatokat segítettem gondozni. Majd a tinédzser kor mást hozott magával, de pár év múlva ismét visszatértem a „gyökerekhez”, a növényekhez, a kerthez, amikor kiderült, hogy a szüleimnek nincs idejük a kerttel foglalkozni. Ez volt az első kert, amit gondozhattam, persze itt nem nagyszabású kerttervezésre kell gondolni, csak picike fűnyírás, még hengerkéses fűnyíróval, kicsi konyhakert és balkonnövények. De ez tökéletesen elég volt ahhoz, hogy visszakanyarodjak a kerthez. Majd kb. 20 éves koromban elköltöztem a szülői háztól. Kialakíthattam saját magam által tervezett, első kertemet. Szőlő, gyümölcsfák, vadrózsa díszítette az akkori kissé elhanyagolt kertet és sok-sok tarack a földben. De pár év alatt létrehoztam egy kicsike birodalmat, melynek minden négyzetcentimétere saját kezem munkája volt. Sokat kísérleteztem, próbálkoztam, ismerkedtem divatos és hazai, honos növények ültetésével, telepítésével. A sok siker mellett persze kudarcok is értek: a futórózsával minden tavasszal meggyűlt a bajom, bizonyos cserjéket nem kellő időben és módon metszettem meg, a fűápolás sem volt tökéletes, de összességében jól alakult a kis kert és sok örömömet leltem benne. Pár év elteltével megismertem férjemet. Új ház, új kert és új lehetőségek, már gyerekekkel. Igazi kihívás volt.
Tavasz a Zöld pagonyban, a fotógaléria a képre kattintva megnyitható.
Erika családjával 2001 decemberében, karácsony tájékán vette birtokba a házat, aminek a környezete akkor még futóhomokos terület volt. A hajdan legelőként használt kert magányosan álldogált, egyetlen fa sem állt rajta. De ez nem maradt így sokáig, hiszen a következő esztendő tavaszán új lakókkal kezdték a kertet benépesíteni. Először zöld gyeppel gazdagították, majd fenyőket és nyírfákat ültettek, valamint helyet kaptak az első cserjék is. Az első lépéseket pedig követte a többi, hogy a családnak tökéletes helyet tudjon adni a kis birodalom.
Fontos szempont volt, hogy az akkor még két kicsi gyermekünk használni tudja a kertet, így játszóteret: felfújható műanyag medencét, hintaállványt és homokozót alakítsunk ki számukra. A terület köré ültettünk nagyobb fákat, juharfa, fenyőfa és magasabb cserjéket, hogy az árnyékot minél előbb biztosítani tudjuk. Teltek az évek, a kert lényegében nem sokat változott. Ahogy nőttek a gyerekek, átalakult családunk élete is, egyre több időm volt a kertészkedésre és ők is kinőtték a játszóteret, már nem fociztak, nem tollasoztak, de a kert megmaradt igazi pihenőkertnek, közösségi térnek. Elsőként a játszótér környékét alakítottam át, itt kapott helyet a Hortenziás pihenő, majd következett a már meglévő tó körüli terület kialakítása, természetesebbé tétele
– mesélte Erika a Sokszínű vidék megkeresésére.
A háziasszony legkedvesebb növénye a nyírfa. Éppen ezért fontos volt a számára, hogy a kertben több helyen is otthont tudjon adni a számukra. De mellettük több más fa és cserje is a kert éke lett.
A kertemben 13 db nyírfát ültettünk, sok örökzölddel, 5 nagyobb méretű fenyővel és a ház fájaként egy hatalmas ezüst juharfával, mely szó szerint uralja az előkertet. A nagyobb méretű cserjék is fontos szerepet kaptak, hiszen kertemet természet által ihletett szintek szerint alakítottam ki. Tehát a nagyobb lombos fák elültetése után következtek a nagy méretű, magasabb termetű cserjék, som és bangita félék. Majd az alacsonyabb cserjék, fás szárú- és lágyszárú évelők, talajtakaró növények
– mutatta be a kert, számára fontos lakóit. Úgy vallja, hogy az örökzöldek minden kertben nélkülözhetetlenek, hogy a vázát adják nemcsak nyáron, hanem főleg télen, amikor lombjuktól megszabadított fák már nem adnak levéltömeget.
Erika kertjében különálló részek, lakószobák, pihenőhely vannak kialakítva, mert úgy érzi ezek teszik barátságossá, otthonossá, meghitté a kertet, szemnek és léleknek egyaránt. Ezek a kis szigetek mindegyike pedig külön nevet visel. Az adott területre jellemző elnevezést kaptak.
A gyerekek hajdani játszótere helyén ma a Hortenziás pihenőt alakítottam ki. Mivel itt van a kert legmélyebb, a legnedvesebb, legárnyékosabb és a leghűvösebb pontja. Sok hortenzia található itt, a nevéhez hűen: kerti-, tölgylevelű,- és bugás-, és cserjés hortenziák. Kiegészítve a magasabb cserjékkel bangitákkal, és alacsonyabb évelőkkel, páfrányokkal, talajtakarókkal. A hely vezérnövénye – mert minden kis területnek, lakószobának külön-külön kell, hogy legyen – egy zöld juhar, mely a kert igazi, szűrt árnyékát adja. A Kiserdő nevet kapta kertemnek az a területe, ahol hajdanán fenyőfélék alkottak buja, vadregényes hangulatot. Mára megcsappant a létszámuk, de a közel 20 éves fák még mindig jelentőségteljesen utalják a kert keleti részét. Egyik kedvenc kis kertbirodalmam a tó a stéggel és szalonnasütővel, mely igazi, nyári éjszakák feledhetetlen helye, baráti társaságoknak helyet adó, aktív pihenő része
– kalauzolt végig féltve őrzött és szeretett birodalmában bemutatva minden szegletét.
Nyár a Zöld pagonyban, a fotógaléria a képre kattintva megnyitható.
A háziasszony tudatosan választotta ki a növényeket és a kiegészítőket is. Pontosabban a kettőt együtt, hiszen úgy tartja, hogy együtt, egymással kell, hogy érvényesülni tudjanak, mindezt úgy, hogy a lakóépület stílusával is harmonizáljanak.
Kedvenceim, mint már említettem a nyírfák, mivel még a gyerekek megszületése előtt nagyon sokat utaztunk párommal, főleg Lengyelországba, ahol dolgozott. Itt ezen a területen csodálatos nyírfaerdők találhatók. Akkor már szívemhez nagyon közel álltak. Festő kép lebegett a szemem előtt: nyírfák fehér törzse, az őszi levelek csodás, vakító sárgasága, felhőtlen kék ég. Ez így együtt, egy álomkép volt, melyet évek múlva megvalósítottam, saját kertemben. A tó partjától nem messze található egy fenyő, mely a gyerekek kerti-karácsonyfája volt évekig. Akkor még együtt díszítettük narancsszeletekkel és alma karikákkal. Idővel a fa megnőtt, már létráról sem lehet elérni és persze a gyerekek is felnőttek. A 4 db oszlopos tuja, a „Mesekert” kicsiny területén, mely a családunkat szimbolizálta. Kiegészítők közül a 3 db fagyálló terrakotta cserép, melyet anyukámtól kaptam az új házba való költözéskor, 21 évvel ezelőtt, melyek azóta is megvannak, semmi hibájuk, egy repedés sincsen rajtuk. Azóta a cserepes növények száma megsokszorozódott, közel 256 cserepes évelő található kertemben
– avatott be csodakertje, a Zöld pagony titkaiba.
Mindegyik pihenőhely kedves Erika számára, de talán a Hortenziás pihenő a legkedvesebb a szívének, ami sok kedves emlék őrzője.
Talán azért érzem így, mert a hajdani játszótér helyén, a gyerekek szigetén lett kialakítva évek hosszú során. Nyár végén ide sokáig besüt a nap a fenyőágak között, mélyebben van ez a kertrész a többi kerti területhez képest, a növények színét tovább látjuk, a virágok illatát könnyebben tudjuk beszippantani. Így szinte a Természetben, a Természethez közel pihenhetünk
– mesélte a szívébe lapuló érzéseit.
Ősz a Zöld pagonyban, a fotógaléria a képre kattintva megnyitható.
Minden évszakban csodákat rejt a Zöld Pagony, és minden évszak valami miatt fontos a háziasszony számára. A kert a téli hónapokban is ad színeket, az örökzöldeknek hála. A hideg évszak a tervezgetésről és a pihenésről szól. A tavaszt azért kedveli, mert ahogyan éledezik a természet, rá lehet csodálkozni minden kis jövevényre, színre, illatra, méhecskére. Ezekben a hetekben varázslatos világ kezd kialakulni. Nyáron vonszolva, megfáradva múlnak a napok, a tikkasztó forróság a növényeket is próbára teszi. Majd beköszönt a várva várt ősz. Erika legkedvesebb évszaka. Úgy érzi, hogy mielőtt megpihenne a természet még egy nagy bemutatót tart. A színek, az illatokkal együtt adják azt az érzést, ami nagyon sokáig elkíséri őt a hosszú téli éjszakákon, egészen a tavasz kezdetéig.
A mesébe illő kertben nem csak növény élik a megbecsült életüket. A virágok bősége a beporzókat vonzza. A védett rejtekek a sünöknek ad biztonságos otthont, akik nyári éjszakákon fürgén szedik kicsiny lábukat sok finom falatot rejtő birodalomban. Pufogva, szöszmötölve keresik a betevőket, miközben a háziasszony óvatosan figyeli őket, vigyázva nehogy megzavarja életüket. Kettő cinke odú is helyet kapott a kertben, amiben évről-évre költenek is a madarak, jelenlétük pedig segíti a növények egészségét. A hideg hónapokban madárvendégeit etetők is várják, hogy az egész éves segítésüket viszonozni tudja.
Erika kertje látogatható a hobbikertészek számára. Amikor ezen az izgalmas és számára megtisztelő úton elindult, akkor kapta meg birodalma a tündérmesébe illő nevét, a Zöld pagonyt.
2019 tavaszán keresett meg Rácz Péter, a Hill end Garden vezetője, hogy volna-e kedvem bemutatni a kertemet hobbi kertészek előtt. Meglepő és hízelgő is volt egyben ez a felkérés, melyre természetesen igent mondtam. Bese Erzsébet volt a Szervező csapat egyik munkatársa, aki személyesen ellátogatott hozzám, elbeszélgetett velem és közben fotókat is készített, majd a csapat elbírálta, hogy megfelelő-e a kertem a bemutatkozásra, a bemutatásra. A „Kertnézőben” később „Édenpont” csapatába számomra szép eredmény volt bekerülni, de még egy feltétel volt: nevet kellett adnom „gyermekemnek”, a kertemnek. A szervezők ebben is segítettek, Zsike, Bese Erzsébet találta ki számomra, illetve kertem számára ezt az igen kedves nevet, mely olyan „micimackós” volt, de a pagony szó tökéletesen kifejezte, megmutatta kertem lényegét. Még abban az évben, 2019 őszén megnyitottam kertemet a Látogatók előtt. Sajnos a világjárvány közbeszólt, egy évig pihentem és gondolkodtam hogyan tovább? Majd Szomoru Miklós keresett meg, hogy a „Látogatható magánkertek” keretén belül, kinyitnám-e a Zöld pagony kert kapuját? 2023 tavasza óta az ő szervezésükben fogadom a kedves Kertlátogatókat
– mesélte el részletesen, hogyan is lett birodalma nyitott a látogatók előtt.
Tél a Zöld pagonyban, a fotógaléria a képre kattintva megnyitható.
Végezetül pedig háláját fejezte ki a családja fele, akiktől rengeteg támogatását, biztatást és segítséget kapott és kap jelenleg is.
A kertlátogatási programok nem jöhettek volna létre családom segítő támogatása nélkül. Erőt, kitartást és nagyon sok türelmet kaptam Tőlük. Bár a kertet egymagam gondozom, a nagyobb fák ágainak lenyesése kora tavasszal közös munka, de párom munkáját dicséri. Nagyobbik fiam biztatására kezdtem el a fotózást, az ő segédletével és tanácsaival folyamatosan alakítottam, fejlesztettem, ezt az érdeklődési körömet is. Kisebbik fiamtól rengeteg lelkesítő beszélgetést kaptam, igazi támaszom volt a rossz napokon is.
Tavaly ősz végén, tél elején határozta el Erika, hogy elindítja a blogját, ahol gyönyörű fotókon és értékes írásokon keresztül tudja minden érdeklődő szemmel követni a Zöld pagony életét.
