Tél végén a gondos kertész már tudatosan készül a tavaszi munkákra. Március elején rendszerint „berobban” a természet, ilyenkor a lemosó permetezés mellett a metszés, az új ágyások kitűzése, a szakszerű talajelőkészítés számos izgalmas feladatot ad a kertben. Az aktuális tennivalóknak ezekben a napokban se szeri se száma.
Idejében begyűjti a ritkaságokat
Burkali Gergely sem sokat pihent az utóbbi hetekben, oltóágakat gyűjtött a környező települések környékén. A Tényőn élő erdész ritka gyümölcsfajták megmentésén munkálkodik, tündérkertjéről korábban már írt a Sokszínű vidék. Gergely sikeresnek tartja az idei „szezont”, hiszen 130 fajta körte- és almafáról sikerült ágat gyűjteni, köztük számos, csak ezen a vidéken termő, különleges fáról.
A gyümölcsmentő erdész márciusban más évekhez hasonlóan oltónapokat tart majd azoknak, akik szintén fontosnak tartják az egyes fajták megmentését, és szeretnének alaposabban megismerkedni az oltás fortélyaival. A lelkiismeretes szakember küldetésének tartja az őshonos gyümölcsfajok megmentését. A gyümölcsész fiatalember „tündérkertjében” a dunántúli lankákon élő ritka fajtákat gyűjti és nemesíti.
Szívesen látott vendég
Tavaly nyáron, hála a korábbi cikknek, az internetnek és a jó szándékú embereknek, több ízben szólíthattam meg a környező lakosságot. Jó érzés töltött el, örültem, hogy Sokoró környező falvai megmozdultak
– mesélte Burkali Gergely a Sokszínű vidéknek.
Nyúlon különösen nagy volt a lelkesedés. Az erdész szerint ez Esztergominé Tóth Gizellának köszönhető, aki a természetvédőt idegenvezetőként hozta össze a lelkiismeretes emberekkel és megbecsült, régi gyümölcsfáikkal.
Nem véletlen, hogy az erdész barátaival márciusban ezen a településen tartja majd az idei első oltónapot. A megkeresések nem álltak meg a halom vidék határain belül, jelentkeztek Győrtől – Máriakálnokig, s a Szigetközön át egészen Fertőhomokig a kertbarátok, sőt, a vármegye határán kívül is sokan azonosultak a mozgalommal.
Sokoró kincsei
Gergely úgy érzi, nem panaszkodhat a környéken tapasztalt fogadtatással kapcsolatban, megható volt számára a felé irányuló rendkívüli bizalom. Akikhez nem tudott ellátogatni az idő szűkössége és a csalfa időjárás miatt, azoknak a türelmét kéri. Senkit sem hagy cserben, mindenképpen megtalálja a módját kedves fájuk megmentésének.
Számos egyedi megjelenésű régi magyar fajta, tájfajta és néhány változat is bekerült a gyűjteménybe, mely kimondottan a Tényő környéki táj sajátos, egyedi arculatát, gazdagságát tükrözi.
Páratlan ritkaságokra bukkant
A szépen formálódó, rendkívül változatos gyűjtemény révén körvonalazódik a térség sokrétűsége. Az erdész Vámosszabadin Vida Ágnessel, a Kisalföldi kosárközösség megálmodójával találkozhatott, akinek kedves portáján két törődött körtefa várja a megújulást. Tárnokrétin Tóth Ferenc vén almáskertjét volt szerencséje meglátogatni, itt megtapasztalhatta a gazda feltétlen barátságát és rokonszenvét.
Lipóton megtisztelő volt Gergely számára, hogy bebocsájtást nyerhetett Války István András, a Győrben városszerte megbecsült építészmérnök szülőházának udvarába. Ezen a portán a család többszáz éves „Tót körtének” nevezett aszaló körtefája állt.
Őszintén, bizalommal fordult hozzám, megtiszteltetés, hogy családjuk fáját éltethetem tovább az ő tiszteletére és az utókor számára. Meglátogattam Mérgesen egy vadkörtefát is, mely a helyiek szerint már a török megszállás előtt azon a helyen állt. 500 éves korához a méreteiből ítélve kétség sem férhet. A Fertőhomokon megtekintett 300 éves Nyári körte csupán 200 évvel volt „karcsúbb,” de méreteiben alig maradt el korosabb társától
– sorolta a ritkaságokat az erdész.
Közösséget építenek
Burkali Gergelyt önkéntes famentő munkájában a Sopronkövesden tevékenykedő Drimmer Márton barátja is támogatja, aki februárban a vadalanyok beszerzésével segített az erdésznek. Gergely hangsúlyozta, hogy csupán néhány éve foglalkozik a Sokorói kistáj gyümölcshagyatékénak felkutatásával, az elején jár a munkának, de már körvonalazódik a fajták sokszínű, roppant változatos képe.
Ha ehhez hozzáteszem a térségben már eddig felfedezett körte és alma fajtákat, akkor egy elképesztően csodálatos képet kapok a régi Magyarország ezen szegletének gazdag és változatos gyümölcskultúrájáról. Ezt az ősi kultúrát a közösség lelkes együttműködésével megidézzük, életre hívjuk. Bús Jánost idézve: „Közös múltunk a jövő”. Valahol mélyen mind ebben gyökeredzünk
– fogalmazott a tényői famentő.
A cikkben szereplő fotókat Burkali Gergelytől kaptuk.
