A Berkenyei Panorámakert egy varázslatos hely, rohanó világunk egy nyugodt és békés szeglete, ahol ezernyi virág bontja szirmait színekkel és illatokkal kényeztetve, ahol az árnyas lugasok alatt megnyugszik a lélek, és minden zugában tapintani lehet a természet megannyi szépségét.
Hegedűs Szilvia Berkenyén lakik párjával, Gáborral és fiával, Dáviddal. Két nagy gyermekük már kirepült, Évi lányuk Vácon, Ádám fiuk pedig Székesfehérváron él.
Szilvia bakonyi lány, Zircen született. A hegyek szeretete, a családi ház és az ahhoz tartozó hatalmas udvar mindig is élete alappillérei voltak.
Csodálatos gyerekkort köszönhetek a dédiknek és nagyszülőknek, a kert szeretete már ott belém ivódott kitörölhetetlenül. Székesfehérvár melletti faluban éltünk 2016-ig, szintén nagy kertes családi házban, ahol a ház körüli díszkert mellett egy nagyszerű termőfölddel megáldott veteményeskert is kapcsolódott. Már 30 évvel ezelőtt is kerestem a kertészkedés új útjait, akkoriban még a könyvtárban „sorban álltunk” a Biodinamikus kertész/gazda leszek című füzetekért. Mindent megtermeltünk, ami a konyhára kellett, a sváb felmenőktől pedig a befőzés szeretetét is megörököltem, 600-800 üveg sorakozott minden ősszel a kamrában, s két fagyasztó volt tele a kert legjavával
– kezdte el történetét Hegedűs Szilvia a Sokszínű vidék megkeresésére.
Szilvia és családja 2016-ban költözött a festőien szép környezetben fekvő Berkenyére. Amikor először járt a településen, olyan érzése volt, mintha hazaért volna. A kis bakonyi falu, gyermekkora színhelye is éppen ilyen adottságokkal rendelkezik: zsákutca, körben a nagy rengeteg erdő, mesés dombok, gazdag földek, zöld és zöld, amíg a szem ellát.
Hatalmas lejtőn ereszkedünk alá mind a két faluba, ahol takaros sváb porták sorakoznak egymás mellett. Az útig húzódó virágágyásokkal, cserjékkel és örökzöldekkel beültetett területek káprázatosak a mostani város és utcaképekhez képest. Az ófalun áthaladva egy nagy domb közepén-tetején találtuk meg a szívünknek oly kedves új otthonunkat. A házhoz 1100 négyzetméteres telek tartozott, amit sikerült 3400 négyzetméteresre bővítenünk. Itt indul az időszámítás: 2016 májusában
– osztotta meg, hogyan találtak rá Berkenyén az új otthonukra.
A kert névadó története egészen különleges, ami hűen tükrözi azt a látványt, ami minden áldott nap a család szeme elé tárul. A ház utcafrontjával szemben a Börzsöny-Cserhát vonulatai húzódnak, velük szemben a Nógrádi vár áll, a templomtorony, s a települések között zakatoló kis piros vonat kanyarog. Alattuk egy fenyőkkel körbeölelt meseszép tó, mögöttünk hatalmas tölgyerdő. Ha a kert mögött kinéznek, egy teleknyi távolságra már az erdőt látják. Zöld és zöld, ameddig csak a szem ellát. A horizonton csak a táj jelenik meg, ami a család kertjét öleli körbe, igazán idilli panorámát nyújtva.
Amikor a házat megvettünk, abban azonnal megállapodtunk, hogy a kert kialakításával fogjuk kezdeni a sort. A házat 80%-ig megépítő előző tulajtól egy szép levendulás részt, 4 nagy fenyőt, egy tölgyfát és egy kislevelű hársat örököltünk meg. Egy dolgot nem vehetünk meg: ez az idő a kertben. Választhatunk nagyobb fákat, cserjéket – pénztárca függő – de annak is évek kellenek, mire a növekedés meglódul. Így kint indult a munka. Mivel ez egy évtizedekig használt gyümölcsös, majd kaszáló volt, hatalmas feladat elé néztünk
-mutatta be Szilvia a kezdeteket.
Azt azonnal eldöntötték, hogy a nagyon meredek domboldalt megszüntetik, s íves pandalok kialakításával vízszintes területeket alakítanak ki. Így sok teraszt hoztak létre, mely élhetőbb és jobban beültethető területeket jelentett a számukra. Az is fontos szempont volt, hogy az egyre erősödő klímaváltozást figyelembe véve alakítsák ki a kertet. Többszörös karéjos beültetés veszi körbe a házat a Börzsöny felől betörő nagyon erős szél és hideg ellen – itt nem ritka a -20 fok alatti hőmérséklet -, és a hirtelen, nagy mennyiségben lezúduló, az agyag miatt el nem szivárgó esővíz. A növényzetet a Nap járását figyelembe véve álmodták meg, hogy a nyári erős UV sugárzás égető hatásaitól mentesüljön a kertjük és a házuk.
Neki fogtunk az első évnek, s fő vázként beültettük a fákat, örökzöldeket és a cserjéket. A növényeknek hatalmas gödröket ástunk, a már működő komposztsilók kincsét pakoltuk bele az agyaggal keverve, hogy életteret biztosítsunk nekik. Majd a teljes területet kartonnal borítottuk, s arra keményfa mulcsot helyeztünk 8-12 centiméter vastagságban, hogy a párolgást és a gyomosodást elkerüljük. Több teherautónyi hatalmas sziklákat hozattunk a környező kőbányákból, hogy a pandalokat stabilizáljuk, a növényzetet és a takaró mulcsot a megcsúszástól megóvjuk
– részletezte hölgy a kezdeti munkálatokat.
Az évelő növények jelentették számukra a jó alternatívát. A megvásárolt tövek évekig díszítenek és egyre szebben szaporodva töltik be az ágyásokat.
Ha össze kellene számolnom, hány tő növény található a Panorámakertben, őrületes számot kapnánk, szerintem bőven meghaladja az ötezer tövet. Sokszor gondolok rá, s fogalmazom meg, hogy ez csak egy jó csontváz, egy stabil alap, s idővel beültethetjük a kedvenceket, a ritkább fajokat, hiszen ahogy fejlődik a kert, a mikroklíma is kialakul, a finomabb növényeknek már könnyebb dolga van a beilleszkedéskor
– mutatta be a gyönyörű birodalom növényeit.
A kert kialakításakor a legfontosabb tényező volt a kézzel fogható föld. A talaj. A klíma. Hiába álmodik Szilvia hortenziákról és rododendronokról, ha évente pótolni kellene őket, hiszen nem az ő talajába valók. Hiába imádja a mediterráneum csodáit, a Börzsöny sokszor -20 fok alatti hőmérséklete és jeges északi erős szelek miatt tavasszal már nem élnének a kedvencei. A harmadik tényező pedig az idő. Az első három évben, amíg a cserjék és fák kisebbek voltak, a fő cél a tikkasztó augusztus túlélése volt.
Az első években olyan erős, napi 12-14 órányi napsütést és ultraviola sugárzást kaptak a növények, hogy volt, hogy a levele és a virágzata is „ropogósra” sült. Aztán szépen nőtt mindenki: beállt az idilli állapot. Van árnyékos időszak, amikor mindenki lélegzethez jut. Most pedig eljutottam oda, hogy a fák és cserjék bizony komoly árnyékos részeket eredményeztek, s az eddig virágzó, szépen fejlődő növényeim felnyurgultak, nem virágoznak, s ki kellene cserélni őket napfényt kerülő társaikra. Jöhet egy adag félárnyékba, árnyékba való új faj
– részletezte azokat a tényezőket, amik meghatározzák azt, hogy milyen növényekkel tudja gazdagítani a kertjét.
Szilvia nem szeret növényeket az interneten vásárolni. Látnia kell, meg kell tapintania, miközben elgondolkodik. Mérlegre teszi, vajon ér-e annyit az ára? Közben kezében a telefon, s keresi a neten a minél részletesebb leírást. Ma már nem kockáztat. Nem is csak a ráfordított összeget sajnálja, inkább az értékes időt, a sok munkát.
Listát állítok össze, de a kertészetekben a nagyon gyorsan cserélődő kínálat miatt töredékét sem kapom meg az elképzeltnek. Így rögtönöznöm kell, mert ültetni kell, elő van készítve az ágyás, most vagyok itthon, a komposzt, a mulcs, az idő mind sürget. Egy ilyen nagy kertbe 2-3 tő meg sem kottyan, nem lehet belőle nagyobb csoportokat képezni. Most már tapasztalatból írhatom, hogy 7-15 tő növény egy csoportban alkot oly szép „foltot”. Minél jobban telik a kert, az üresen maradt helyek speciális növényeket igényelnek, jószerencse dolga, megleljük-e
– vázolta fel, hogyan születik meg a döntés arról, hogy milyen növényeket válasszon a kertjébe, ami Szilvia elmondása szerint egy nagyon nehéz kert – a talajtani viszonyokra és a szélsőséges időjárásra gondolva -, ez pedig nagyon lekorlátozza.
A kertet sok-sok kanyargós pandal, kialakított terasz teszi különlegessé. Szilvia nem szeretett volna soha sík területen kertet tervezni. Ott csak a megálmodott szobákkal játszhat az ember fantáziája, hogy ne lehessen azonnal egyben átlátni a teret.
Nekem a legfelső pandal teteje a ház tetőszerkezetének vonalában van. Az oda ültetett fák már most kikandikálnak a tető fölött, ha messzebbről szemlélődünk, holott még gyerekcipőben járnak. Így magasságot lehetett csalni a fiatal kerthez. Hamarabb árnyékot kapunk, ligetesebb, erdőszerűbb, gazdagabb az összbenyomás. Így adódik a lehetőség, hogy az ember kicsit a típusokkal is játsszon. A tó környékét az első perctől úgy ültettük, hogy legyen hely a tómeder körül is vízpartot imitálni
– vázolta fel Szilvia a kert részeit, amik mind különálló és különleges helyek.
Szilvia számára most jön el az az időszak, amikor a növények mellett különleges kiegészítőkkel is még egyedibbé és hangulatosabbá varázsolhatja nem mindennapi birodalmát.
Elmondhatom, hogy évtizedek óta kertbolond vagyok, s a „bútorzat” is épp annyira izgatott mindig, mint a növényanyag. Egy szép szobor, egy csodás alkotás megkoronázása mindennek. Lista van, remélem, szép lassan ez az idő is eljön. Tudom mit szeretnék, s ha ezek a kis csodák beköltöznek a kertbe, akkor lesz teljes a kép. Évek óta keresek hatalmas keményfa tuskót gyökérrel, amit vagy 20 éve gondolatban újra és újra beültetek, biztos megtalálom ezeket is. Hatalmas, odvas fákat szeretnék, csak lehelyezni, s hagyni, a természet formálja tovább. Rengeteg a gyönyörű kő, mit kő, szikla már most is a kertben, de ez is egyfajta szerelem, csak behozni lassan már lehetetlen lesz. Nagy lámpások, lugasok, díszfalak és imitált ajtók, ablakok, nos, van mit tenni a következő években is
– osztotta meg a terveit, amikkel még szebbé tudja majd varázsolni a birodalmát.
A legfelső pandal teraszán van egy kis tisztás paddal. Innen meseszép a kilátás. Rálátni mindenre, ami a Panorámakert alapjait adja: Börzsöny, vár, dombok, fenyőerdő, tó, s a takaros házak a faluban, a templom, a környező kertek. A tölgyerdő, a kanyarulatok, a szintkülönbségekből adódó gyönyörködni való.
A medence környéke kicsit mediterránabb rész lett, ott van egy nagyobb rész térkövezve, s a növényeket is úgy válogattam össze, hogy mindig legyen gazdagon virágzó egyed. Baráti, családi partik jó helyszíne. Csak ülünk a medence szélén, lábat lógatva, a nagy beszélgetéseknek is jó helyszíne ez, ez a teljesség érzése. Fantasztikus. Innen is mesés a kilátás, de mindenhonnan
– mutatta be a kert azon részét, ahol a család tartalmas időt tölthet együtt miközben a festőien szép táj teszi még szebbé a pillanatokat.
A ház feletti második pandal, a nagy fák sétánya. Ezek a fák már most is barátságos árnyékot adnak a háznak, a teraszoknak. Innen kitekintve a Börzsöny vonulatai lélegzetelállítóak. Innen pedig letekintve az egyik leggazdagabb beültetésű nagy ágyás sziklákkal a látnivaló. A japán juhar légies ágai között úgy játszik a fény, hogy nem lehet nem megállni, s csodálni. Csordultig virágzik minden körülötte.
Az alatta húzódó rész már a ház szintje. Itt kanyarog a csodaszép pázsit, itt áll a két hatalmas fa, s vezet az út a tóhoz. A tó mindig álom volt. S amikor sikerült két további telekkel bővíteni a kertet, egyértelmű volt számunkra, hogy egy tó is helyet kell, hogy kapjon. Párologtat, itat, mikroklímát teremt – s szerelem. Nagyjából 25 köbméteres, három fő szint kialakításával egyre több növény élőhelye. Persze az állatvilág is gazdagon benépesíti: békáink énekétől hangos a domb, a madarak már megszokták a közelségünket, karnyújtásnyi távolságból lehet csodálni őket, ahogy fürdenek a csobogó patakban. A koik lettek a háziállataink. Játékuk a vízben sok-sok örömet okoz, kikapcsol, feltölt. Imádom a szitakötőket. Mint megannyi apró helikopter
– osztotta meg Szilvia, hogy mit is jelent számára a gyönyörű tó, ami a kert egyik ékessége.
A család kertjét sünök, vízisiklók, rókák és nyulak járják. Rengeteg madár leli meg náluk biztonságos otthonát, sok a fészek és a fióka a fák nagy ágain épített hajlékokban. Daluktól hangos a domboldal. Az erdőből kimerészkednek a nagyobb testű vadak, rendszeres az őzek és szarvasok látványa, a vaddisznók vonulásai.
A háziasszonynak nincsen kedvenc napszaka, már annyira árnyas a kert, hogy délben is találni kellemes zugot egy kis pihenésre. A panoráma napfelkeltekor és napnyugtakor a legszebb, a falura „ráhulló” párafelhők miatt igazi hegyvidéki tájon érzi magát az ember.
Minden nap igyekszünk 2-3 órát intenzíven a kerttel foglalkozni Dáviddal. A szezon január vége felé indul, ekkor kezdjük meg a metszéseket, és egészen decemberig tart, amíg a lehullott lombot az ágyásokba hordjuk, kirakjuk a komposztálók tartalmát, lemetsszük a magasra nőtt évelők szárait
– vázolta fel, hogy mennyi munka és elfoglaltságot jelent a kert gondozása.
A tél ténylegesen a tervezgetésé. De sokat tartózkodnak kint december, január hónapban is, hiszen a téli időszakban is igazi élményt ad az alvó kertben sétálni és figyelemmel kísérni a körforgás minden mozzanatát.
Megtanultuk már, hogy a jég, ónos eső, nagy tömegű nehéz hó esetén naponta többször megyünk ki, megelőzni a töréses károkat. A meredek domboldal miatt a hirtelen lezúduló nagy tömegű esőkor is többször kimegyünk, volt, hogy utat kellett nyitni az elfolyó esővíznek
– mesélte el, hogy mennyi odafigyelést kívánnak a kertben otthonra lelt növények ahhoz, hogy erőben tudjanak fejlődni.
Szilvia nagyon büszke fiára, Dávidra, aki elmondása szerint töretlen lelkesedéssel, kíváncsisággal és szeretettel dolgozik nap mint nap a kertben, tanulva a természet tiszteletét, törvényeit.
A cikkben szereplő fotókat Hegedűs Szilvia készítette, akinek Berkenyén található birodalmának a szépségét a Berkenyei Panorámakert Facebook oldalán és honlapján is figyelemmel lehet követni.
