Gál Andrásné Anna kertészmérnökként végezett 1984-ben Kecskeméten, jelenleg kertépítőként dolgozik, és ahogy fogalmazott: a kert a munkája, a megélhetése és a szenvedélye, a hobbija is.
Munkám Balatonlelle mellé, Látrányba szólított, a mai napig itt élünk. Kertünket férjemmel kezdtük el építeni még az 1990-es években. Többféle cserjét, díszfákat – úgymint törökmogyoró, páfrányfenyő, nyírfa – ültettünk közösen. Ezek a növények már teljesen kifejlett, nagy lombkoronát, árnyékot adnak. A kert a munkám, a megélhetés és a hobbim
– mesélte Anna, aki elmondta azt is, hogy konyhakertet is gondoznak, ahol saját termelésű palántáikat ültetik el, amit a család igényel.
A télálló citromot még a férjem hozta 1994-ben Szombathelyről, az akkori MÀV kertészetből. Sokáig csak „állt” a növény, majd észrevétlenül szép törzses fává nevelkedett. Időközben néha megmetszettük, alakítottuk, hogy formás maradjon, közben termőre is fordult. Tavasszal nagyon illatos virágaival, ősszel szép terméseivel ajándékoz meg minket
– így Anna, akitől megtudtuk, hogy a télálló jelző azt jelenti, hogy takarás nélkül hidegebb teleken sem fagy el, mínusz 20 fokig bírja a hideget. Fiatal korban azért az első három évben a csemetéket nem árt a tövénél lombbal vagy szalmával takarni.
A növény latin neve Poncirus trifoliat, télálló vagy vadcitrom, ami a rutafélék (Rutaceae) családjának tagja. A citrusok közeli rokona, ezért citrusfélék alanyának használják. Természetes elterjedési területe Észak-Kína és Korea. És bár a köznyelv citromfaként is emlegeti, valójában egy 4 méter nagyra is megnövő cserjéről van szó.
Nagyon szép dísznövény, de a gasztronómiában is használható. Termése sokmagvas, sajnos kevés hússal és lével rendelkezik, ami kissé kesernyés ízű. Viszont kiváló húsok ízesítésére, teákba és birsalmával, naranccsal keverve lekvár készíthető belőle. A cserje erősen tövises, ezért kertépítésben átjárhatatlan sövényt is ültethetünk belőle
– mesélt a felhasználásáról is Anna.
Szeptember végén, október elején kezdenek színesedni pingponglabda nagyságú bogyói. Amikor már teljesen besárgúltak, és könnyen leválnak a kocsányról, akkor szedhetőek, felhasználhatóak.
A cserjéről spontán lehulló termések az anyanövény alatt is kikelnek mindenféle beavatkozás nélkül is. Ezeket az egyedeket szoktuk értékesíteni, amikor már megnőttek. Általában 3-4 év, mire eladhatókká válnak
– emelte ki Anna.
Alapvetően igénytelen, de nagyon mutatós és hasznos növényről van szó, Anna pedig azt is elmondta, hogy érdemes évente, a téli időszakban metszeni, hogy szép formájú növénnyé fejlődjön, így szabadon, tetszés szerint alakíthatjuk a formáját.
