Véletlenül derült ki az az érdekes tény, hogy egyes madarak csőre ragyog a sötétben, olvasható az Atlas Obscura oldalán.
Egy, a madárcsőr színezetével foglalkozó megfigyelés során egy végzős hallgató véletlenül rossz lámpával, UV fénnyel világított rá a csőrre.
Nagy meglepetésünkre az UV fény alatt a madár csőrének egyes részei ragyogtak, mintha fluoreszkáló festékkel csíkoztuk volna be
– emlékszik vissza Tony Diamond ökológus professzor. Még ugyanebben az évben, 2011-ben több hasonló felfedezésről is beszámoltak a világban.
Mint kiderült, sok madárfaj – a papagájok, pingvinek, északi lundák, baglyok – világítanak a sötétben, ráadásul legalább két különböző módszert használnak, olyan okokból kifolyólag is, amikre a tudósok eddig nem találtak magyarázatot.
A madarak ragyogásának megértéséhez először ultraibolya fény természetét kell felfogni, és azt a módot, ahogyan a dolgok a fény hatására látszanak. Az emberi szem felépítése miatt csak a „látható spektrumnak” nevezett hullámokból álló fényt láthatjuk.
Az ultraibolya (vagy UV) fény körülbelül 100-400 nanométer. Mi ezt nem látjuk, de a madarak egy része igen.
Tanulmányok kimutatták , hogy az UV fény látása látás több dologban segíti a madarakat: az ételek felfedezésében és abban, hogy megkülönböztessék a saját tojásaikat a fészekfoglaló madarak tojásaitól.
Valószínűleg több ezer madárfaj van, amelyeknek UV-fényvisszaverő foltjai vannak a tollán. Ezek közé tartoznak a seregélyek, sok trópusi énekes madár és egy csomó papagájfajta. Nehéz elképzelni, hogy pontosan mi és hogyan látszik ezeknél a madaraknál – mert mi nem látunk az UV-fényt, de a spektrométerekkel rendelkező kutatók megállapították, hogy ezek a foltok hatalmas szerepet játszanak a madárközösségben
– magyarázza Scott Weidensaul természettudós.
Egy férfi és nőstény papagáj, amely látszólag egyforma, legalábbis számunkra, UV-fényben eltérő mintázattal rendelkezik. Ez befolyásolja a párválasztást.
A madárvilágban a fluoreszkálás sem ritka. Sok papagáj fluoreszkáló tollazattal rendelkezik UV fényvisszaverő foltokkal kombinálva.
A legtöbb bagolyfajnak is fluoreszkáló szárnya van, amelyet egy 1980-as évek elején Bruce Colvin nevű patkánykutató véletlenül fedezett fel. Ő jött rá arra is, hogy a tollak fluoreszkálása összefügg a madarak korával. A megfigyelések kimutatták, hogy az új tollak fényesen ragyognak, míg az idősebbek elvesztették a pigmentjeiket, s így sötétebbek vagy tompább a fényük.
Ezt a tudást felhasználva ma a legtöbb bagolykutató megvizsgálja a baglyok korát a sötétben.
Ellentétben a papagájokkal, a baglyok valószínűleg nem is tudják, hogy a tolluk ragyog – a hold ugyanis nem bocsát ki elég UV-fényt a fluoreszkáláshoz.
