Az Aral-tó korábban a negyedik legnagyobb tó volt a Földön, mára már csak egykori emléke maradt ennek, a tó ugyanis eredeti méretének a tizedére zsugorodott.
Az üzbég Moynaq városa egykor fontos kikötő volt, de most már több tucat kilométernyire fekszik az Aral-tótól. A település fizette meg az árát az emberkéz által okozott ökológiai katasztrófának, írja az Euronews.
A tavat vízzel ellátó folyókat még a hatvanas években terelték el a gyapottermesztés szorgalmazása miatt, amikor is a terület még szovjet fennhatóság alatt állt, és a szovjet-mezőgazdaságpolitika a tó területének drasztikus csökkenését okozta.
A tó nagy részének az elvesztése megváltoztatta az időjárást is, a telek hidegebbé, a nyarak forróbbá és szárazabbá váltak, ez pedig tovább súlyosbította a szárazságot, és annak negatív hatásait.
A valaha erős halászgazdaságot űző Moynaq városát tönkretette a tó zsugorodása. Ráadásul a kiszáradt részeken maradó sós homokot műtrágyával és növényvédő szerrel szennyezték. Ez a fertőzött por egészségügyi kockázattá vált a helyiek számára, mivel a szél a közeli településekre fújja a mérgező anyagokat, így a mezők talajminőségét is jelentős mértékben rontja.
A tó méretének csökkenésével egyenes arányban csökkent a város lakossága is, ahogy az érkező turisták száma szintén megcsappant.
Most az üzbég kormány támogatásával egyetemisták gyümölcsfákat ültetnek az egykori tó területére egy kezdeményezés részeként. A projekt célja, hogy az eddig okozott természeti károkat és annak hatásait megfékezzék, a tó területének további csökkenését, a talaj minőségének romlását és a végzetes elsivatagosodást megakadályozzák.
Az ültetés az egyik leghatékonyabb mód arra, hogy a már nagymértékű sivatagosodást megállítsák.
Kiemelt kép: Wikimedia Commons
