Mozaik

Haraszthy László gigantikus madárkönyve egyedülálló a világon

Korábban a témában:

Az oológia, magyarul a tojástan az ornitológia, magyarul a madártan egyik ritkán emlegetett szakterülete, amely a 19. századi kezdeteivel szemben már nemcsak a madarak tojásaival foglalkozik, hanem a fészekrakástól az utódgondozáson át a költőhelyek ökológiájáig számos más dimenzióval is, írja a Qubit.

Április végén jelent meg Haraszthy Lászlónak a szakirodalomhoz kapcsolódó, ám már puszta méreteivel is lenyűgöző, tudományos kétkötetes munkája: Magyarország fészkelő madarainak költésbiológiája címmel.

18 évnyi kutatás, 750 terepen töltött nap és mintegy 300 ezer kilométernyi utazás eredménye az a 2268 fotó és az a 3 millió 806 ezer leütéssel megírt szöveg, amely megtölti az összesen 1782 oldalt

– részletezte a természetvédelmi ökológus az áprilisi könyvbemutatón a hatalmas munkát.

Haraszthy László már gyerekként is megszállott madármegfigyelő és fészekkereső volt, szenvedélyét hivatásos természetvédőként sem adta fel. A Pro Vértes Nonprofit Zrt. és Közalapítvány kiadásában megjelent, 240 madárfaj fészkelőhelyét feltérképező mű világviszonylatban is egyedülálló.

Rendszerezi a fészek- és tojástípusokat fotókkal dokumentálva, fajonként számba veszi a a fészekaljákat és a lerakott tojások számát, valamint a kotlás és a fiókanevelés időszakát, időtartamát és a kirepülő fiókák számát, ráadásul hét kivételével minden egyes fajt és fészket maga keresett meg és fotózott le a kutató szerző.

Illusztráció – Fotó: pixabay.com

Aki azt gondolná, hogy pusztán a tojásai alapján azonosítani lehet egy madárfajt, azt kiábrándítja a könyvben. A fészek elhelyezkedése, az élőhely fekvése és a környező ökoszisztéma ismerete nélkül ugyanis nagyon mellé lehet nyúlni. Hisz előfordul, hogy ugyanazon fajok tojásai egyáltalán nem hasonlítanak úgy egymásra, mint a szólásban előforduló két tojás.

Haraszthy azt is elmeséli a könyvben, hogy a rétisas (Haliaeetus albicilla) tojásaihoz 22 méter magasságba mászott fel egy összetoldott alumínium létrán, De az is előfordult, hogy kripták tetején egyensúlyozott, mert az általában magas fenyők csúcsán fészkelő, ezért nagyon nehezen megközelíthető keresztcsőrű (Loxia curvirostra) a legnagyobb szerencséjére a kerítésre hajló fán költött az egyik veszprémi temetőben.

Rétisas – Fotó: Wikimedia Commons

A szerző a madárfotózás technikai trükkjeibe is beavatja az olvasót.

Számos olyan madárfaj van, amelyiknek a tojásaihoz fényképezőgéppel nem lehet hozzáférni. Jellemzően ilyen a harkályfélék (Picidae) többsége, de ide kell sorolni a partifecskét (Riparia riparia) és más fajokat is. Ezek tojásairól endoszkóppal készítettem képeket (…) Ugyanezen a módon azonban a molnárfecske (Delichon urbicum) fészekalját nem lehet lefényképezni, mert a tojások olyan közel vannak a fészek bejárati nyílásához, hogy az endoszkóp csak néhányat lát közölük. Molnárfecske fészekaljat emiatt csak műfészekben lehet fényképezni. Szerencsére a fecskék szívesen költenek ezekben

– írja a szakember.

Keresztcsőrű – Fotó: Wikimedia Commons

Haraszthy szenvedélyét jól példázza a kötetzáró kis történet, amikor is felesége, Rodics Katalin kutatóbiológus tejért küldte a közeli kisboltba az ornitológus férjet. Ő azonban a hazafelé vezető úton megpillantott egy cigánycsuk tojót, és persze azonnal a nyomába eredt. Csakhogy a madárnak nem volt sürgős a hazatérés, így órákat várhatott, kezében a lassan használhatatlanra melegedő tejjel, hogy a madár a fészkére térjen.

Öt lépésben elsajátíthatjuk a madarak nyelvét
Ha megtanuljuk a madarak nyelvét, sok mindenről tudomást szerezhetünk, ami a környezetünkben zajlik.

Kiemelt kép: pixabay.com

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.