Színpompás madarainkról, a fokozottan védett szalakótákról örökített meg ritkán látható jelenetet Vágány Zoltán fotográfus.
A szalakóta rendkívül figyelmes természetű, az emberi zavarásra igen érzékeny madarunk, ezért fotózása fokozott óvatosságot, és alapos előkészületeket igényel. A legszebb felvételek elkészítésére leginkább csak álca mögül, illetve gondosan megépített madárlesből van esélye a fotósnak.
Napjaink jó természetfotójához már nem elegendő az adott faj valamely egyedének portré jellegű, szép bemutatása. Általában sokkal érdekesebbek, és izgalmasabbak a ritkán megfigyelhető, a madár természetes viselkedését látványosan megörökítő pillanatok, az akciójelenetek, illetve más jellegzetes, ám szintén ritkán látható testhelyzetek, vagy viselkedési formák. Néhány ilyen látványos pillanatot sikerült lencsevégre kapnom a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet közelében, Jászkisér határában.
– mondta Vágány Zoltán a Sokszínű Vidéknek
A szalakóta (Coracias garrulus) Magyarországon fokozottan védett, eszmei értéke 500.000.- Ft. A faj hazánk területén rendszeresen fészkel, odúban költ, első sorban rovarokkal, gyíkokkal, kisebb siklókkal és pockokkal táplálkozik. Vonuló madár, rendszerint április végén érkezik és szeptemberben vonul tovább, gólyáinkhoz hasonlóan a telet Afrikában tölti.
A tojó egy ideig kéreti magát (ahogy az már csak lenni szokott…), végül elfogadja a hím által felkínált csemegét. Láttam őket párosodni is, de azon a képen sajnos eltakarja őket egy nagyon belógó faág… Én meg, ha elmozdulok, azonnal elmennek, és megzavartam volna a költést.
– árulta el műhelytitkát Zoltán.
A páratlan jelenetben a szalakóták csemegéje egy furcsa nevű rovar, a butabogár, melyet latinul Pentodon idiota néven ismernek a szakemberek.
Kiemelt kép: Vágány Zoltán fotográfus
