Hőségben keressük az alkalmat az enyhülésre, ki így, ki úgy. Nagy előny, ha a lakókörnyezetünk is elősegíti ezt az igényünket vagy nevezhetjük akár vágynak is, hisz semmi nem terheli meg jobban a szervezetet, mint a parttalan kánikula. A városokban különösen, ahol az aszfalt, a beton is ontja magából a hőt.
A mostani, embert próbáló kánikulában különösen szerencsések a freiburgiak, akik régi és roppantul bájos csatornarendszerrel rendelkeznek. Egyes történészek a 11. századra datálják az első kis Bächlé-k megépítését, de a 12. század elejéről már oklevelük is van róla. Adott hozzá a természetes környezet, hisz a Dreisam gyors folyása a városon keresztül száguld mintegy 29 km hosszan az Elz felé.
A Bächle apró kis patakocskát jelent, a Bach német szóból származik, “Bächlein” a köznyelvben, de itt mindenki Bächle-ként emlegeti, egyfajta nyelvjárási kifejezéssel élve. A kikövezett, mesterséges medrű patakocskák a város jelképévé váltak időközben, ha szerepük meg is változott, pozitív irányba, a csatornázás modernizálódásával.
Megépítésükkor még ezek a kis medrek vezették el a város szennyét, ide folyt a hentesektől a levágott állatok vére, de a háztartások is ide ürítették a csávást, ahogy az a középkorban másutt is megszokott volt. Azóta mindez megváltozott, a kis vízfolyások pedig nagy becsben vannak, a lakók és a turisták is tiszteletben és tisztán tartják őket.
A kis patakok a Dreisam folyóból táplálkoznak, és oda is térnek vissza, az óváros szinte mindegyik kis sikátorát és utcáját átszelik. Összesen 15,9 kilométernyi vízfolyásról van szó pontosan, amiből 6,4 kilométer földalatti, helyesebben inkább térkő alatti rész.
Az iskolából hazafelé tartó diáklányok a nagy forróságban leveszik cipőjüket, és a kis vízfolyásokban gázolnak mezítláb hazafelé. A villamosra várakozó anyukák engedik a kisgyermekeiknek, hogy a patakocskákban játsszanak, akár azzal az aranyos kis csónakkal is, amelynek számtalan variációját a városban lévő standokon árusítanak. A fiatalok kiviszik az italukat, beteszik hűlni a Bächlébe, közben jót beszélgetnek. Zajlik a megszokott, mindennapi élet, csak kicsit lazábban, ami az enyhet adó, hangulatos kis vájatoknak is köszönhető.
A kétlábú barátok is hálásak a gazdiknak, ha belecsobbanhatnak valamelyik kis vízfolyásba, de a biciklisek is megpihennek olykor, hogy megáztassák fáradt lábukat, és újult erővel tekerjenek tovább.
A mini csatornamedrek váltakozó szélességűek, vannak egészen keskenyek, tíz-húszcentisek, de akadnak nagyobbacskák, 50-60 centisek, csaknem egyméteresek is. A mélységük is változó, de a sodrásuk és a tisztaságuk mindenütt egyforma, ahogy a kellemes, hűs vizük is. A városban ivókút is rengeteg található, a víz mindenütt fontos szerepet játszik, megnyugtató csobogása jó érzéssel tölti el az embert, víznyelven hívogat, hogy belegázoljunk.
Vannak direkt ezekre az apró kanálisokra specializálódott utcaseprők is, akik ellenőrzik, és tisztán tartják őket, ha kell, de maguk a városlakók is odafigyelnek eme büszkeségükre, nem szemetelik tele őket, sehol nem látni bennük egy flaskát, üveget, de még egy papírfecnit sem.
Az óvárosban sok helyütt sorakoznak boltok, zöldségesek is a kis vízfolyások mentén, így természetes, hogy a görögdinnyét is egy Bächlében hűtik le.
A Dreisam folyó egyébként is gondoskodik a hűsölési lehetőségről, jólesik nyakig merülni benne egy-egy forróbb napon, a városban végighúzódó part menti föveny pedig egyfajta szabadstrandként funkcionál. Leheverednek a kellemes fűben a ráérők, a bátrabbak pedig megküzdenek a kavicsos folyómederrel is. A víz nem mély, nem veszélyes, viszont üdítően tiszta és frissítő.
Freiburg im Breisgaunak van olyan része is – ha már, mint említettem, a víz nagyon fontos szerepet játszik a legnagyobb délen fekvő német város életében -, ami Velencére emlékezteti az utazót. A Fischerau-tól folyik a csatorna, el az egyetem előtt, hogy aztán kis vízesésben is megmutassa magát, majd elkeskenyedve rója tovább a köröket a városon keresztül, egészen a Dreisamig.
A kis csónakokban üzenetet is küldhetünk, de mivel sok helyen a föld alatt folytatódik a csatorna, nem árt résen lennünk, ha játékos kedvünkben megúsztatnánk a csinos kis Bächleboot-unkat.
Az itteni kis csatorna-patakok ugyanis a Dreisam folyóból nyerik a vizüket, de oda is folynak vissza, sebesen, újra és újra megtisztulva, nem állott vizet szállítva. Esőzéskor pedig az esővizet is magukkal viszik.
Kiemelt kép: Pixabay
