Ha valaha is átutazott már Georgián vagy Alabamán, biztosan észrevette a kiterjedt kudzu-mezőket. Bár lenyűgözőek ezek a szürreális “kudzu-szörnyek”, megjelenésük felborítja a természetes ökológiai növény- egyensúlyt, írja a Mother Nature Network.
Az invazív ázsiai szőlőfajta térhódítása komoly környezeti következményekkel jár az Egyesült Államok déli területeinek gazdag, mégis törékeny biológiai sokféleségére nézve.
A kudzut az USA-ban először 1876-ban kezdték el termeszteni pennsylvaniai gazdálkodók a talajerózió elleni küzdelem során. Néhány évvel később már széles körben forgalmazták a növényt délkeleten, mint díszes árnyékolót a kertekben és a tornácon. Az 1940-es évek közepére az állami támogatások segítségével becslések szerint mintegy 3 millió hektárnyi kudzut telepítettek Alabamában, Mississipiben és Georgiában.
Mivel a déli gazdaság leült, az ipar pedig fellendült a 20. század közepén, a korábbi gazdálkodók beköltöztek a városba, és magukra hagyták kudzu-ültetvényeiket. A növény évente mintegy 2500 hektárnyit terjedt, így kapta meg a hízelgő becenevet: a növény, amely felfalta a Délt.
1953-ig a kudzu szerepelt az USA ajánlott növényeinek a listáján, de 1970-ben hivatalosan is gyomnövénynek nyilvánították.
Ma a kudzu a déli országrészeken mintegy 7,4 millió hektárnyi területet foglal el.
De hogyan okoz ökológiai zavart a kudzu?
Rendkívül ellenálló az időjárás okozta és egyéb stresszfaktorokkal, az aszállyal szemben, és könnyen túlél az alacsony nitrogéntartalmú talajokban is. Ezenkívül nagyon gyorsan nő, így ezek a tulajdonságok együtt kivételesen versenyképes fajjá teszik, különösen a régió törékenyebb őshonos és egyéb érzékenyebb fajaival szemben.
A fotoszintetikus termelékenység maximalizálása érdekében a kudzu gondoskodik arról, hogy levelei optimálisan érintkezzenek a napsugárzással, még akkor is, ha más növényeket megfojtanak. A strukturális parazitizmus iránti hajlam miatt gyakori, hogy a fák a telefonoszlopok, az épületek vagy a kisebb fák fölé kúsznak, mintegy kudzu-takarót létrehozva. Szélsőségesebb esetekben a kudzu az ágakat és a teljes fákat is elpusztíthatja így.
A kudzu Kína eredetileg szubtrópusi és mérsékelt éghajlatú régióiból érkezett az Egyesült Államokba, de az eredeti területeken nem végez olyan pusztítást, mint a dél-amerikai részeken. Ott ugyanis az ökoszisztémában már létező fajokkal is versenyez, mint például a kínai fagyal és japán lonc. Mivel az USA-ban nincs természetes vetélytársa vagy ellensége, így mesterséges úton kell megfékezni vagy eltávolítani a növényt.
Ugyanakkor a növény levelei főzhetőek, ahogy a többi zöldségféle is, nyersen saláta készíthető belőle, de párolva is fogyasztható. A fényes és lila, valójában szépséges, virágai pedig lekvárokban, zselékben, szirupokban, édességekben nagyszerűen felhasználhatóak, sőt még borok készítéséhez is jó összetevő lehet a növény. A bőséges fehérje- és rosttartalmú gumós gyökerei őrölhetőek, és keményítőként használhatóak a főzéshez.
Ráadásul a kudzu ökológiai fenyegetése ellenére is lenyűgöző látványú, absztrakt természetes alkotásokat hoz létre.
Kiemelt kép: flickr/Katie Ashdown
