Mozaik

Nem találtak sárkánykígyót a Gyilkos-tó mélyén

A székelyföldi tavak kutatásával több jeles ökológus, geológus és limnológus foglalkozik.
Korábban a témában:

A Gyilkos-tó és a Szent Anna-tó mélyére merült dr. Hantz Péter biofizikus, kutatóbúvár, hogy bemutassa a lenti világot, és mintát vegyen a tudományos vizsgálatokhoz. Dr. Hantz Péter a Pécsi Tudományegyetem részéről metagenomikai és orvostudományi célú mintavétel érdekében merült a tavak mélyére. Egyedül merült, amit a tavak gondnokságának munkatársai és egy helyi csendőr csónakból felügyeltek. A kutató számos fényképet készített – írta a Székelyhon.

Legendák

A tapasztaltakról tudományos cikk készült, melyet a két tóhoz kapcsolódó legendák és népi hiedelmek ismertetésével vezettek be a kutatók. Ezek szerint a Gyilkos-tó mélyén egy sárkánykígyó lakik, a Szent Anna-tóról pedig az a hír járja, hogy nincs feneke, összeköttetésben áll az óceánnal. Olyan feltevésekről is szólnak legendák, amelyek szerint halálos örvények lennének a Szent Anna-tóban.

Alaptalanok a Szent Anna-tóról terjedő rémhírek
Egyesek közelgő vulkánkitörésről beszéltek.

Tények

A kutató fotói azonban teljesen másról árulkodnak.  A Gyilkos-tóban közvetlenül a vízfelszín alatt erősen pusztulnak a meglévő fatörzsek. Mélyebben minden vörösödik, talán nem véletlenül hívták egykoron Verestónak a Gyilkos-tavat. A tó fenekén, mintegy 10 méter mélyen dermesztően hideg a víz, és szinte teljes a sötétség. Hantz Péter szerint megfontolandó lenne egy átlátszó, kivilágított alagút létesítése a tó mélyének egy részében, hogy mindenki megcsodálhassa az alsó világot.

A Szent Anna-tó fenekén, mintegy 5 méteres mélységben vastag az iszapréteg. Az iszap, pontosabban annak felső rétege erősen kén-hidrogén szagú, ami Hantz szerint anaerob légzést folytató baktériumok jelenlétére utal. Az iszap több méter vastag lehet.

Magyarországon is létezik Gyilkos-tó, mégis kevesen ismerik szépségét
Bakonybél közelében létezik egy tó, mely szépségében, hangulatában vetekszik a hargitai Gyilkos-tóéval.

A székelyföldi tavak kutatásával több jeles ökológus, geológus és limnológus foglalkozik. Köztük van dr. Máthé István (Sapientia EMTE) és dr. Felföldi Tamás (ELTE), akik szerint a Szent Anna-tó bakteriális közössége – tenyésztéses és DNS-alapú vizsgálatok alapján – nagy fajgazdagságot mutat. A kutatásaik során kitenyésztett egyik baktériumtörzset új fajként, Rhizobium aquaticum néven, míg egy másik törzset új fajként és egyben új nemzetségként, Siculibacillus lacustris elnevezéssel írtak le. Az első egy olyan nemzetség tagja, amelyet jellemzően talajból, növények gyökereihez kötődő baktériumként írtak le korábban, ez esetben pedig szabadon élő, vízben lebegő, úgynevezett planktonikus formáját sikerült leírni.

Dr. Hantz Péter felvételei a tavak “alsó világából” IDE KATTINTVA tekinthetők meg.

Kiemelt képünkön a Gyilkos-tó – Fotó: MTI/Varga György

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.