Minden évben sor kerül az év rovara szavazásra, melynek célja, hogy nagyobb figyelem irányuljon az olyan rovarfajokra, amelyek amúgy nem közismertek, és kevés tudomásunk van róluk, írja a Magyar Rovartani Társaság.
Idén a három jelölt az ezüstös ősrovar, a tavaszi álganéjtúró és a selymes döglégy volt, közülük választották meg internetes szavazáson a 2020-as év rovarát.
A Föld rovarfajainak nagyobb része eleven növényekkel táplálkozik, de igen sok közöttük a ragadozó és az élősködő is. Van azonban egy csoport, amely talán még az előzőekénél is fontosabb, és fajszámuk is jelentős, százezres nagyságrendű. Ők a lebontó rovarok. Ők tüntetik el más élőlények elhalt maradványait – a korhadt fát, a lehullott avart, a trágyát és a tetemeket. Ezekből nagyon sok keletkezik, s a lebontó rovarok nélkül a Föld élhetetlen lenne.
Idei a jelöltjek az említett csoportból kerültek ki.
A tavaszi álganéjtúró némi gyakorlattal könnyen azonosítható rovar. A kifejlett bogár 12–20 mm. Teste zömök, minden oldalról lekerekített, valamivel hosszabb, mint széles, erősen domború. Kültakarója fémesen fénylő kék, kékeszöld vagy zöld, néha csaknem fekete, vagy (főleg az Északi-tenger partvidékén) sötétlilás. A délebbi és alacsonyabb területeken a szín a zöld irányába tolódik el – Magyarországon a Balatontól dél felé egyre több a teljesen zöld egyed –, észak felé és magasabban a kék, majd a fekete szín dominál. A hím és a nőstény külsőre egyforma.
A tavaszi álganéjtúró csaknem egész Európában előfordul. Magyarországon a családnak 6 faja él. A hegységekben és a dombvidékeken sokfelé megtalálható. Elsősorban a meleg, napsütötte élőhelyeket kedveli: zárt, kissé cserjésedő lösz-, mészkő- és dolomitgyepekben, karsztbokorerdőkben, melegkedvelő tölgyesekben, ligetes cseres-tölgyesekben bukkanhatunk rá, de a teljesen nyílt, kopár helyeket kerüli.
Magyarországon a tavaszi álganéjtúró nem ritka. Élőhelyeinek jelentős része védett területekre esik, így nem is számít veszélyeztetettnek, ezért nem is szerepel a védett fajok között. Más országokban azonban, mint például Angliában vagy Svédországban, az utóbbi évtizedekben erősen visszaszorult, és számos lelőhelyéről eltűnt. Finnországban kipusztult.
Kiemelt kép: Ujvári Zsolt/izeltlabuak.hu
