Mozaik

250 millió éves fajra bukkantak a Táti-szigetcsoporton

A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság legújabb természetvédelmi területén apró, de annál ősibb élőlények jelentek meg, olvasható a park honlapján.

A nemrégiben védetté nyilvánított Táti-szigetcsoporton a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság 2017-ben olyan műtárgyakat épített, amelyek javítják a szigetek vízforgalmát és vízellátását.

A cikk szerint a beruházással érintett réten, amelyet 2020-ban a késő téli időszakában elöntött a Duna, apró, kevéssé ismert, ám igen érdekes formájú vízi lények jelentek meg: tavaszi pajzsosrákok (Lepidurus apus).

A tavaszi pajzsosrák és közeli rokona a nyári pajzsosrák (Triops cancriformis) több mint 250-300 millió éve változatlan formában maradt fenn, így a legősibb fajok közé tartoznak. Élő fosszíliáknak is szokták nevezni ezeket az állatkákat, ami nem túlzás, hiszen a dinoszauruszokkal egy időben már a mai formájukban léteztek.

Dr. Tóth Balázs hidroökológiai referens, a cikk szerzője azt írja, szaporodásuk sem mindennapi: egyivarú és kétivarú nemzedékek váltják egymást.

A kétivarú nemzedék ivarosan szaporodik, így biztosítja az állományon belüli változatosságot, míg az egyivarú –  nőstény egyedekből álló – nemzedék szűznemzéssel hozza létre utódait, úgynevezett tartós petéket rak le a talajra. A peték fejlődésükhöz igénylik a kiszáradást, sőt akár több évtizedet is kibírnak víz nélkül és még erősebb fagyban sem károsodnak. A kisrákok az áradás és a megfelelő hőmérséklet hatására fejlődnek ki a petéből és igen gyorsan nőnek.

A tavaszi pajzsosrák 6-7, míg a nyári pajzsosrák akár 10 cm-nél nagyobb testhosszúságot is elérhet.

Az állat számos levélláb-párjának jellegzetes hullámzó mozgásával viszonylag gyorsan tud úszni, így hatékony ragadozó, de a növényi táplálékot is elfogyasztja.

A pajzsosrákok az időszakos vizek lakói, ahol a nedves és a száraz időszak váltja egymást, így nem hosszú életűek. Sikeres fennmaradásukhoz az kell, hogy még az élőhely kiszáradása előtt petét tudjanak rakni. Az éghajat változása, az ember egyre növekvő területigénye, illetve a vegyszerek élővízbe jutása miatt egyre kevesebb ilyen élőhely marad zavartalanul, így e két faj – bár törvény nem védi őket – sérülékenynek mondható.

Így lett a világ legnagyobb rágcsálójából hal
Venezuelai papok különleges kéréssel fordultak a Vatikánhoz évszázadokkal ezelőtt.

Kiemelt kép: DINPI / Dr. Tóth Balázs

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Sokszínű vidék Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.