Gazdagodott a Hármas-Körös flóralistája: a Körös-Maros Nemzeti Park Körös-ártér részterületén több mint száz év elteltével ismét felbukkant a gyilkos csomorika.
A park honlapja szerint a gyilkos csomorika egy fehér ernyősvirágzatú, védett növény. Akár 150 centiméter magasra is megnő. Kifejezetten kedveli a mocsaras, vizenyős területeket, nádasokat, tavakat, lápokat.
A Dél-Tiszántúlon ezt a növényt kipusztultnak vélték, biztos adata több mint 70 éve nem volt, akkor Tímár Lajos kutató találta meg a Tisza-menti uszadékon. Eltűnésének oka az, hogy mocsári növényként a folyószabályozások után elvesztette élőhelyeit. A Hármas-Körös árterében ennél is régebbről, még a XIX. századból származnak az utolsó feljegyzések a jelenlétéről.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Mint írják, a közelmúltban dr. Jakab Gusztáv botanikus bukkant rá néhány példányra két helyszínen, a Halásztelki tanösvény mellett és a Békésszentandrási Duzzasztó és Hajózsilip közelében.
A gyilkos csomorika nem véletlenül kapta ezt a nevet, ugyanis valóban rendkívül mérgező növény. Legmérgezőbb része a gumós, megvastagodott gyökértörzse. Mivel egyáltalán nem büdös, nem szúrós szagú, sőt inkább kellemes, édeskés ízű és zelleres illatú, ezért régen a legelő állatok is gyakran megették és megbetegedtek tőle.
Hozzáteszik, ahol gyilkos csomorika van, ott a víz felszínén az olajhoz hasonló filmréteg alakul ki, ez utalhat a jelenlétére. A növény az emberre is komoly veszélyt jelenthet, heves görcsöket, nagyobb mennyiség elfogyasztása esetén pedig akár légzésbénulást és halált is okozhat.
