Vardzia barlangváros és barlangkolostor Grúzia déli részén a Szamche-Dzsavaheti régióban, a Kura folyó bal partján található.
A sziklából kiásott földalatti termek sokaságából álló Vardzia úgy néz ki, mintha közvetlenül a Gyűrűk Ura oldalairól származna. Valójában azonban nem törpék, hanem grúzok építették a 12. században I.Tamar királynő számára, írja az Atlas Obscura.
Kétségbeejtő körülmények között az emberek gyakran hihetetlen bravúrokra képesek. Az 1100-as évek végén Grúzia középkori királysága ellenállt a mongol hordák támadásának, a legpusztítóbb erőnek, amit Európa valaha látott. Tamar királynő 1185-ben elrendelte a föld alatti menedék építését, ekkor kezdődött az ásás az Erusheli-hegy oldalában.
Amikor elkészült, a földalatti erőd 13 szintes volt, és 6000 lakást, egy tróntermet és egy nagy templomot tartalmazott külső harangtoronnyal. A városban működött kincstár, templom, könyvtár. A mélyebb barlangokat alagutak, lépcsők, teraszok, hosszú folyosók kötötték össze.
A menedék több tízezer embernek adott otthont, és két évig maga a királynő és kísérete is itt élt. A hegy külső lejtőjét termékeny, művelésre alkalmas teraszok borították, amikhez bonyolult öntözési rendszert alakítottak ki.
Feltételezhető, hogy az erődhöz csak egy rejtett alagúton keresztül lehetett hozzáférni, aminek bejárata a Mtkvari folyó közelében volt. A természetes és ember alkotta védelemmel ellátott hely valószínűleg ember számára bevehetetlen volt, de Vardzia dicső napjai nem tartottak sokáig.
Bár az itt élők a mongoloktól biztonságban voltak, az anyatermészet ellenük fordult. 1283-ban, mindössze egy évszázaddal az építése után, egy pusztító földrengés szó szerint szétszakította a helyet. Ennek ellenére a kolostor közössége egészen 1551-ig fennmaradt, ekkor azonban a perzsa Sash Tahmasp megrohanta és elpusztította.
Ma a helyet buzgó szerzetesek kis csoportja tartja fenn. Körülbelül háromszáz lakás és csarnok maradt látogatható.
Legfontosabb látnivaló az Elszenderülés temploma. A dongaboltozatú nagytermét színes falfestmények, többek között III. György és Tamar freskói díszítik.