MTI/Mónus Márton
Mozaik

Így lett szenvedélyes vadász a ma 88 éves Bodrogi Gyula

Bodrogi Gyula a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, rendező, színházigazgató, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának, a József Attila Színház és a Vidám Színpad örökös tagja. És nem kevésbé elhivatott vadász. Ma ünnepli a 88. születésnapját.

Egy örök szenvedély kezdete

„Már gyerekkoromban elkísértem apámat a vadászatokra. Később hajtóként jártam az erdőt a vadászokkal. Aztán 1971-ben a Vadászati Világkiállításon találkoztam Benkő Gyulával, nagy színészünkkel, aki kiváló vadász volt. Megkérdezte, hogy voltam-e már nagyvadászaton. A nagyvadászat azt jelenti, hogy szarvasra, vaddisznóra, dámra, őzre, muflonra vadásznak, nem pedig apróvadra, vagyis nyúlra, fácánra, fogolyra. A nagyvadakra ugyanis golyós puskával kell lőni, az apróvadakra pedig elég a sörétes is. Mondtam, hogy még nem jártam nagyvadászaton. Meghívott Gödöllőre. Bemutatott a vadőrnek. Felszálltunk egy lovas kocsira, kikocsikáztunk a területre. Benkő Gyula olyan könnyedén, olyan természetességgel ment a fák és bokrok között az erdőben, mint én a Váci utcán.

Az egész vadászat úgy maradt meg bennem, mint egy tündérmese.

Csodálatos volt a táj, az előttünk terülő hatalmas lucernás. Már a látvány elvarázsolt. Lélegzetünket visszafojtva figyeltünk és vártunk. Megjelent egy hatalmas agancsú szarvas – éppen kilépett az erdőből és bement a lucernás közepére. Nem volt messzebb ötven méternél tőlünk. Gyula felemelte a távcsövét, és átadta nekem, hogy én is megnézhessem közelebbről az állatot. Lenyűgöző volt. Aztán eszembe jutott, hogy ezt a csodálatos szarvast pillanatok múlva lelövik. De Gyula nem lőtt. Le se akasztotta a válláról a puskát. Csak nézte a méltóságteljes, gyönyörű állatot. Aztán megjelent egy szarvastehén, és messzire futottak. Kérdeztem Gyulát, hogy miért nem lőtte le a szarvast? Azt válaszolta, hogy fiatal volt és szép. Nem sokkal később visszamentünk a vadászházba, kolbászt ettünk, zöldpaprikát és szalonnát, bort ittunk, és csak meséltük az élményeket. Ekkor már tudtam, hogy én is vadász szeretnék lenni” – emlékezett vissza az Origónak.

Gyerekkorában saját készítésű csúzlival kezdte

„Fontos volt először mindig megnézni a fákat, nagyon nem mindegy milyen az az ág, de akkoriban nagyon nehéz volt gumit találni hozzá. Egyszer Érdligeten, a második világháború kellős közepén, a kis Császár gyerekkel, akiknek vendéglőjük volt, lent a borospincéjükben találtunk gumit! 9-10 évesek lehetettünk, a borospincében raktározták a németek az autógumikat. Voltak a feketék is, de a piros gumik voltak az igaziak! Megláttuk őket a pincében, ez őrület volt! Na ez kellett a csúzlihoz, úgyhogy két-három gumiból kis csíkokat vágtunk ki, de szépen visszaraktuk őket a helyükre. Aztán hónapokig keresték a partizánokat! Rájöttek a szülők a turpisságra, elkobozták a csúzlijainkat, akkor kaphattuk vissza, amikor az oroszok bejöttek” – mesélte a HelloVidéknek.

Van, hogy a vadász elfelejt vadászni

Vettem egy őzhívó sípot, és elmentem vadászni, hogy kipróbáljam. Leültem, ölemben a puskámmal és próbálgattam a sípot. Egyszer csak ott termett egy őzbak, megállt, rám nézett én pedig gondoltam magamban, ezek szerint jól fújtam a sípot. Aztán elment a vad és én utána vettem észre, hogy a puska az ölembe maradt. Elfelejtettem vadászni, olyan örömet okozott, hogy jól sípoltam, hogy eszembe se jutott lelőni a vadat

– mondta a Kossuth Rádióban.

A vad is vadászik

“A vad is vadászik. Csúnya, elítélendő, gyáva alapállásból: mindig az erősebb eszi meg a gyöngét. Igaz, a nyúl nem vadászik a nyúlra, farkas a farkasra, hiéna a hiénára, oroszlán az oroszlánra… Az ember mindenre vadászik, nyúlra, farkasra, hiénára, oroszlánra, emberre… A vadász még az orvvadászra is vadászik. Talán ezért van még mindig nagyon sok vadállat. Lehet, hogy paradoxon, de a vadászoknak köszönhető a Földön ma is létező vadállomány” – írta a színész a Vadakat mesélek című könyvében.

Kapcsolódó

A vadász vigyáz is az állatokra

“Sokan azt hiszik, hogy aki vadászik, az nem szereti az állatokat. Pedig ahol vadászok vannak a világon, ott van vad, ahol nincsenek vadászok, ott nincs vad, mert ott az orvvadászok kiirtották. A vadászok nemcsak lelövik a vadakat, hanem vigyáznak is rájuk.”

Élete

Bodrogi Gyula Budapesten született 1934. április 15-én.

 

Gyermekként pedagógusnak készült, de végül a művészetek mellett kötelezte el magát, pályáját néptáncosként kezdte.

 

1954-ben jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, színész diplomáját 1958-ban kapta meg. Első szerződése a József Attila Színházhoz kötötte, és az angyalföldi társulathoz több mint húsz évig hű maradt. 1982-ben a Vidám Színpadhoz került, ahol húsz éven át volt színész, rendező és töltött be különböző vezető posztokat. 2002-ben a Vidám Színpad örökös tagjává választották. 2003-ban a Nemzeti Színházhoz szerződött, melynek azóta is tagja.

 

Pályakezdőként elsősorban kortárs és klasszikus darabok karakterszerepeit játszotta, de hamarosan felfedezték komikusi tehetségét is. Muzikalitását, kiváló tánctudását zenés-táncos darabokban kamatoztathatta.

 

Könnyed természetességének és elmélyült jellemábrázolásának köszönhetően filmszínészként is hamar a közönség kedvence lett. Első filmjét, a Külvárosi legendát Máriássy Félix rendezte 1957-ben, ezután szinte évente forgatott. Több emlékezetes filmben szerepelt együtt Páger Antallal, így az 1960-ban készült Noszty fiú esete Tóth Marival című filmdrámában, Keleti Márton 1963-as Hattyúdalában vagy a 1965-ben bemutatott Húsz órában, melyet Fábri Zoltán rendezett.

 

Legnépszerűbb szerepei a televízióhoz kötődnek. Az ő rekedtes hangján szólalt meg Süsü, a jószívű egyfejű sárkány, a Kérem a következőt (Dr. Bubó) Csőrmestere és a Vuk kárörvendő varjúja. A Linda című nagy sikerű sorozatban ő alakította a címszereplő édesapját, a mai napig kedvelt szereplője a különféle show-műsoroknak és kabaréknak.

 

Művészi munkájáért számos rangos elismerést kapott: 1962-ben és 1967-ben Jászai Mari-díjat, 1973-ban érdemes művész, 1983-ban kiváló művész címet. 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, 2005-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 2007 óta a nemzet színésze. (MTI)

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Sokszínű vidék Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.