A vadasparkban gondozott keselyűpár 2015-ben érkezett a Palicsi Állatkertből Szegedre. A két madarat még fiókaként mentették ki a vízből az Uvac Nemzeti Park munkatársai 2008-ban, miután kiestek a fészkükből.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A pár már a korábbi években is gondos szülőnek bizonyult, nem egyszer neveltek fel utódokat, amelyek végül más állatkertbe kerültek.
A fakókeselyű – egyike a négy keselyűfajnak, amely Európában is költ – elsősorban a déli országokban, a Balkánon és Ibériában él, sőt, régebben a Kárpátokban is előfordult. Magyarországon azonban ritka vendégnek számít, bár 2020 őszén egy csapat fakókeselyű Szeged közelében, Tiszasziget határában is felbukkant.
A nevét világos árnyalatú tollazatáról kapó egyméteres testű, akár a két és fél métert is meghaladó szárnyfesztávú madár kizárólag döggel táplálkozik, amelyet kiváló látásának köszönhetően akár 10 kilométeres magasságban körözve is észrevesz. Jellegzetes keselyűformája van, tollazata általában homokszínű, szárnya és farka feketés, a fejét és nyakát apró, fehér pehelytollak fedik. A monogám párok nehezen hozzáférhető helyekre, fákra, sziklapárkányokra építik fészküket, amelybe egy-két tojást raknak.
A számuk egyre fogyatkozik, az állományra a legfőbb veszélyt a mérgek jelentik, köztük is a diklofenák tartalmú gyógyszerek. Ezek az állatokban nem bomlanak le haláluk után sem, így ha egy ilyen tetemet fogyaszt el egy keselyű, a madár is elpusztulhat. India keselyűállománya emiatt jóformán kipusztult. Európában a mérgezésen kívül még az állattartási kultúra változása is hátrányosan érintette a fajt, kevesebb a szabadon legeltetett háziállat, így az otthagyott tetem is. Emellett a vadászat és a fiókák befogása is veszélyezteti a keselyűket. (MTI)
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="725" width="640" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
