A svédországi Fulufjallet-hegy tetején magasan nő egy norvég luc, amelyről senki nem mondaná meg, hogy a becslések szerint 9550 éves, és az Öreg Tjikko nevet viseli, írja az Atlas Obscura.
A Fulufjallet Nemzeti Parkban található Öreg Tjikko nem sokkal azután kezdett növekedni a zord tundrában, hogy az utolsó jégkorszak végén a gleccserek visszahúzódtak Skandináviából. Az alacsony cserje ha jól belegondolunk, akkor nőtt, mikor az emberek megtanultak szántani, mikor háziasították a macskát, és már 2000 éve élt, mikor az ember megtanulta, hogyan kell rezet olvasztani.
Becslések szerint a fa évezredeket tölthetett cserjeként, mielőtt az éghajlat eléggé felmelegedett ahhoz, hogy a ma látható szálkás fává nőjön. A tudósok úgy gondolják, az Öreg Tjikko egy ősi klonális szervezet része. A növényeknek az öregedéskor új stratégiákat kell kidolgozniuk, hogy valamilyen módon életben maradjanak. Az egyik mód, mikor a földre hulló magok gyökeret eresztenek, a másik mód, mikor a gyökérdarabokból új szár hajt ki. Ez utóbbiról beszélhetünk az öreg fa esetében is.
A fa évezredeken át nem volt több, mint egy bokor, mert a körülmények túl hidegek voltak ahhoz, hogy tovább növekedhessen, azonban, amint a bolygó felmelegedett, nőni kezdett. Körülbelül 600 év múlva az Öreg Tjikko, ami igazából a felfedező, Leif Kullman kutyájáról kapta a nevét, látható része elpusztult, de mivel a gyökérrendszere érintetlen maradt, több mint valószínű, hogy új szár jelent meg.
Amikor a tudósok a fa pontos korának megállapítására törekedtek, a gyökérrendszer vizsgálatakor fény derült valódi korára, így ma már tudjuk, hogy ez a fa a legrégebbi klónozott tűlevelű a világon.
De nem az egyedüli idős fa a környéken. A kutatók a területen egy körülbelül 20 lucfenyőből álló csoportot is találtak, amelyek mindegyike több mint 8000 éves.