Az eleinte dísznövényként ültetett közönséges vadszőlő (Parthenocissus inserta) az 1800-as évek előtt Észak-Amerikából került be a kontinensünkre, írta Fcebook oldalán a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság.
Az évszázad végére már egyre gyakrabban lehetett találkozni nagy folyóink árterén a kivadult vadszőlő példányaival.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1365" width="2048" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Napjainkra szórványosan az ország egész területén megfigyelhető, árterületeken, üde erdőkben, települések közelében kisebb-nagyobb egyedszámban előfordul, főleg az alföldi folyók hullámterén terhes özönfajjá kezd válni.
Gyors növekedésű, ősszel élénkvörös színű növény közkedvelt volt, kertekbe ültették, parkokba telepítették, épületek homlokzatára futtatták. A félárnyékot kedveli, de egyéb tekintetben nagyon igénytelen, szinte bármilyen talajtípuson megél. Elviseli a kitett, szeles vagy szennyezett élőhelyet, a városi környezetet és a kemény teleket.
Igen gyorsan nő. Április második felében bontja ki leveleit, amelyek ősszel lángolóan vörösre színeződnek. Három-négyévesen fordul termőre, ezután minden évben rendszeresen hoz termést. Vegetatívan is szaporodik, hajtásai könnyen meggyökereznek.
Tájidegen, inváziós faj, tömeges megjelenésével az eredeti növényzetet átalakítja, az őshonos erdők természetvédelmi értékét csökkenti.
A cikkben szereplő fotókat a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi munkatársa Habarics Béla készítette.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
