Aligha van a fehér gólyánál népszerűbb madarunk. Szeretjük, sőt tiszteljük széles e hazánkban. A gólya az a madár, melyet legtöbbet, legközelebbről látunk, melyről legtöbbet hallunk. Úgy gondoljuk, hogy ez a hosszú, piros lábú és csőrű, elegáns fekete-fehér tollruhát viselő, kedvesen kelepelő szárnyas azért telepedett meg bizalmasan az ember közvetlen környezetében, mert vonzódik hozzánk.
Nagyon sokan úgy érezzük, hogy aki szeretettel közeledik felénk, mi azt épp oly szeretettel és hűségesen fogadjuk be a szívünkbe, mint, ahogyan a fehér gólyákat is. Tavasszal izgatottan várjuk vissza őket, hogy újra élettel töltsék meg a fészküket, nyár végén pedig fájó búcsút veszünk tőlük és reménykedünk, hogy a következő kikelet melengető szele épségben visszavezeti őket a szokott helyükre.
Pozsik Gábor – akinek már több alkalommal is megmutattuk gyönyörű felvételeit -, is szívébe zárta a fehér gólyát, hiszen a legkedvesebb madár a számára.
Rengeteget tanulmányoztam az életüket az évek alatt, folyamatosan nyomon követem a környékünkön található fészkeket is
– osztotta meg Gábor kapcsolatát a gólyákkal a Sokszínű vidék megkeresésére.
A fiatal fotós azonban nem csak tanulmányozza és figyelemmel követi a fehér gólyákat, hanem különleges hangulatú felvételeken meg is örökíti őket.
Az elmúlt napokban a növekvő Hold és a telihold világította meg az éj sötétjét, ami szintén Gábor kedvenc témája. A nyárközép teliholdja pedig alkalmat adott arra, hogy a legkedvesebb madarát és a leginkább kedvelt fotós témáját együtt tudja megörökíteni a felvételein.
A fotózásban egyik kedves témám a Hold komponálása valamilyen tájképi elemmel. Telihold idején pedig a két hobbim összetalálkozik: költési időben szinte minden alkalommal felkeresem Bátonyterenye északi részén az egyik gólyafészket, mert ez a helyszín tökéletes a gólyás-teliholdas fotók elkészítéséhez. A fészek egy utca végén található, mellette pedig egy nagy rét van, így különösebb tervezés sem szükséges, mert nem igazán takar fa vagy más épület
– részletezte, hogy évről-évre hol készíti el varázslatosan szép fotóit.
Ahhoz, hogy különleges hangulatú felvételei el tudjanak készülni csupán a holdkelte időpontját szükséges észben tartania, hogy mikorra érdemes a fehér gólyák fészkét felkeresnie.
Mivel a nagy rétnek köszönhetően bőven van hely a fészek környezetében, így menet közben elég megválasztani a megfelelő pontot a fényképezéshez. A nehézség ebben viszont az, hogy ez folyamatosan változik. Mivel a Hold mozog az égi útján, ezért állandóan arrébb kell tenni az állványra erősített fotósfelszerelést. Amint elkészül egy kép, máris annyival odébb kerül a Hold, hogy néhány centivel arrébb kell helyezni a fényképezőt és újra beállítani
– vázolta fel, hogyan készülnek el a felvételek a fehér gólyák és a Hold különleges találkozásáról.
Ahhoz, hogy Gábor el tudja készíteni a hőn áhított fotóit, a Hold mozgása miatt, mintegy fél óra áll a rendelkezésére.
Ahogy egyre magasabbra emelkedik a Hold, úgy kell egyre közeledni a fészek felé egészen addig, amíg „befér” a gólya a Hold elé. Mindemellett az is nehezítő körülmény, hogy, ha a gólyák nem egy helyben állnak. Ebben általában szerencsém szokott lenni, ritkán változtatnak pozíciót a fészekben, mivel este már általában ők is pihennek
– osztotta meg a fotózás részleteit.
Fontos kiemelni, hogy a fotók valósak, semmi tartalmi manipulálás nincs rajtuk.
Egy nagy teleobjektív szükséges az ilyen jellegű képekhez, valamint a komponálandó elemtől messze kell menni és akkor ehhez hasonló érdekes arányokat kapunk. Egy komolyabb távcsőbe belenézve ugyanilyen látványban lehet részünk
– részletezte a fiatal fotós, hogy milyen technikával készítette el a felvételeit, amiket két időpontban örökített meg. Július 19-én 96%-os megvilágítású Hold mellett és július 21-én teliholdkor.
A fehér gólya az első madarak egyike volt, ami a kutatókat arra sarkallta, hogy kiderítsék, hová is költözik a hideg közeledtével. Az már régen is köztudott volt, hogy augusztus-szeptember hónapban elhagyja a Kárpát-medencét, sőt Európa déli területeit is, de azt sokáig nem tudta senki, hogy pontosan hol is telel.
1822 tavaszán, a vonulásból visszaérve egy gólya nyílvesszővel a nyakában érkezett meg fészkére. A nyílvesszőn látszott, hogy egy afrikai népcsoport készíthette a vadászataihoz. Aki ezt felismerte, korábban, kutatóként már járt azon a déli területen, így felfedezése megkönnyítette a fehér gólyák téli telelő területeinek pontosabb meghatározását, és egyben a madárgyűrűzés alapjait is elindította.
A madárgyűrűzés során a madarakra sorszámozott, egyedi jelölő gyűrűt tesznek, melynek ismételt leolvasása információval szolgál az adott fajról – a koráról, a vonulásáról, a mozgásáról vagy éppen a populációváltozásról -, azonban a modern jeladóval végzett vizsgálatok egyre pontosabban mutatják a fehér gólyák téli telelőterületeit.
Mindketten egy egyedi azonosítóval rendelkező gyűrűt kaptak: L4137 és L4138. Ezeket, ha a későbbiekben leolvassák, akkor lehet tudni, hogy az adott madár mikor és melyik fészekben lett megjelölve
– mutatta be Gábor a fotóalanyait, a Bátonyterenyén nevelkedett gólyákat.
Ahol lehetőségünk van rá, kísérjük figyelemmel költésüket. Ha tényleges veszélyt észlelünk, azonnal jelezzük a település önkormányzatának, ők pedig hivatalból megkeresik az illetékes nemzeti park igazgatóság munkatársait. Tudnunk kell, hogy csak addig gyönyörködhetünk a településünkön fészkelő fehér gólyák látványában, csak addig hallgathatjuk semmihez nem fogható kelepelésüket, amíg olyan táplálkozóterületeket találnak a közelben, amelyből minden évben fel tudják nevelni a fészekaljakat.
A fehér gólya fokozottan védett madárfaj, természetvédelmi értéke 100.000 Forint.
A cikkben szereplő fotókat Pozsik Gábor készítette.
