Virágzó vidékünk

Különleges törődést kap a Dunazug-hegyvidéken telelő fehér gólya

Horváth Tibor
Horváth Tibor
A Leányvár és a piliscsévi körforgalom közötti kaszálón immáron második esztendeje télen-nyáron állandó vendég egy fehér gólya.

Talán nincs is olyan ember, akinek a szíve ne dobbanna hevesebben, ha megpillant egy fehér gólyát. Tavasz elején izgatottan várjuk vissza őket, takaros fészküket figyelve, mikor térnek haza a hosszú és viszontagságokkal teli útjukról. Amikor megpillantjuk kecsesen sikló testüket, megkönnyebbülünk, hogy újra köztünk vannak, velünk együtt töltik a napjaikat. A nyár végén jön a búcsú, a fészkek üresen maradnak, akárcsak a szívünk egy része, amiben kitüntető helyet foglalnak el ezek a madarak.

Kevesen, de vannak fehér gólyák, akik hazánkban töltik a téli hónapokat, akik valamilyen okból kifolyólag nem tudnak a társaikkal tartani. A Dunazug- hegyvidéken – mely a Gerecse, a Pilis és a Budai-hegység területeit és köztes medencéit foglalja magába – a Leányvár és a piliscsévi körforgalom közötti kaszálón is immáron második esztendeje állandó vendég egy fehér gólya.

Horváth Tibor

Halmos Renátát 2022 év vége felé hozta össze a sors a Gólyácskának elnevezett fehér gólyával. Hiszem, hogy a sors akarta úgy, hogy ők egymásra találjanak, hiszen Renáta az eltelt hónapok alatt minden segítséget megadott a madárnak ahhoz, hogy a tél táplálékban szegény hónapjait át tudja vészelni. Ám nem egyedül gondoskodik róla, etetőtársa is van Batyik István személyében, aki a kezdetektől gondját viselte az itthon maradt gólyának.

Én Dorogon élek, a barátom Piliscséven, így elég sűrűn mentem el a kaszáló mellett. Egy idő után gyanús lett, hogy Gólyácska valószínűleg nem fog elvonulni, valamiért itt maradt. Ekkor kezdtem keresgélni a neten, és találtam rá a Telelő gólyák-Gólya teleltetés csoportra a Facebookon. Át is néztem a bejegyzéseket, találtam információt Gólyácskáról. Írtam nekik, hogy szeretnék segíteni. Így jutottam el Istvánhoz, aki a kezdetektől segítette Gólyácskát

– mesélte el találkozásuk történetét Renáta a Sokszínű vidék megkeresésére.

Halmos Renáta

István ki szerette volna deríteni, hogy miért döntött Gólyácska a helyben maradás mellett, miért nem indult el a vándorútra, mint a többi fajtársa. Segítséget kért és kapott a BirdMania-Madárpark és Természetvédelmi-mentőközpont vezetőjétől, Márton Vlad Andrástól.

András jött el Dömösről és nézte meg Gólyácskát, hogy mi baja lehet. Drónnal “zavarták fel”, hogy kinyissa a szárnyait és lássák repülni. Így derült ki, hogy hiányzik néhány evezőtolla. Tud repülni rövidebb távon, de elvonulni ezáltal nem képes. Andrástól rengeteg információt kaptunk a gólyákkal kapcsolatban, és ha bármi gondunk vagy kérdésünk van, mindig a segítségünkre van és számíthatunk rá

– részletezte a hölgy, miként derült fény arra, hogy a madár nem indult el telelésre.

Horváth Tibor

2022 szeptemberétől van a környéken a fehér gólya. Állítólag északabbról indulhatott, a sérülést nem tudni, hogyan szerezte. Először a leányvári vasútállomás melletti gyárkéményen éjszakázott, de a következő év februárjában átköltözött a kaszálón található oszlopra, aminek egészen különleges története van.

Évekkel ezelőtt a terület tulajdonosa, Babicsek úr arra gondolt, hogy milyen jó lenne, ha a környéken gólyák fészkelnének. Ezen felbuzdulva állított egy oszlopot a kaszálóra, arra tett egy fészekalapot, majd rá egy vesszőkosarat, és annak a közepébe egy “mű gólyát”, mert állítólag, ha fentről észreveszi az arra vonuló gólya, akkor lehet, hogy megtetszik neki az adott hely. Ez be is jött, jó csalogató volt. Gólyácska egy ideig a gyárkéményen aludt, de aztán februárban azt vettem észre, hogy az említett kosárban van a mű gólya mellett

– mesélte el Renáta, hogyan talált egymásra a mű gólya és az élő, gyönyörű fehér gólya.

Halmos Renáta

Gólyácska segítői úgy döntöttek, hogy leveszik a mű gólyát a kosárból, de nem vitték el, mert úgy érezték, hogy pártfogoltjuk szorosan kötődik hozzá, így az oszlophoz közel, a fűbe helyezték el.

Miután levettük a mű gólyát, Gólyácska néhány napon belül bontani kezdte a kosarat. Gondoltam ledobálja a korhadt részeket. De ő mindent leszedett, és ebben egy csúnya szeles nap is segített neki. Utána azonban nem kezdett fészket építeni, sajnos nem tudni miért

– vázolta fel, hogyan maradt a madár fészek nélkül.

Halmos Renáta

Ahogy közeledtek a fagyos és hideg éjszakák, Renáta és István úgy döntött, hogy valamilyen megoldást kell találni, hogy ne a hideg rácson töltse a gólya az idejét.

November 22-én került fel a hirtelen összetákolt alvóhely. Egy kisebb palettát bedeszkáztunk, majd ráerősítettük a korábban felajánlott kosarat, ami sajnos nem a legoptimálisabb, de a semminél talán jobb. István hívta a sárisápi önkéntes tűzoltókat, ők emelték fel a hevenyészett építményt és a barátomat, aki felerősítette a vasrácsra az új alvóhelyet. Most úgy néz ki, hogy tavasszal le tudjuk cserélni, mert ígéretet kaptunk egy stabil oszlopra, fészektartóra és egy szuper fészekkosárra

– tájékoztatott Renáta.

Halmos Renáta

Gólyácska önkéntes segítői – Renáta és István – mindent megtesznek annak érdekében, hogy a téli időszakban, amikor a természetben nehezen vagy egyáltalán nem tud a madár élelemhez jutni, ne szenvedjen hiányt a táplálkozásban.

Mivel a természetes élelemszerzése télen gátolva van, így rendszeresen viszünk neki élelmet és langyos vizet. Ősszel, amikor még talált némi ennivalót, naponta egyszer mentünk ki, de amikor kicsit hidegebbre fordult az idő, azóta naponta kétszer. Amíg egyedül volt, alkalmanként körülbelül fél kiló élelmet vittünk, de mióta megint csatlakozott hozzá a gém, így bő háromnegyed kilót reggel és délután is. Tavasszal addig etettük, amíg látszott, hogy szüksége van rá, és fokozatosan álltunk le az etetésével. Ezután is kijártam kétnaponta, mert friss vízre azért szüksége volt, és körülnéztem, hogy minden rendben van-e. Sokszor maradok kint és csak nézem őt. Sajnálom, hogy itt ragadt, neki a meleg Afrikában lenne ilyenkor télen a helye

– mutatta be a hölgy, hogyan segítik a gólyát, hogy napról-napra biztos és a szervezetének szükséges mennyiségű táplálékhoz tudjon jutni.

Horváth Tibor

Amikor az időjárás kedvező, nincs fagy és hideg, akkor Gólyácska önellátó. Tavasztól őszig talál elég élelmet. Viszont a vízre nagy szüksége van, amivel egész évben segítik őt, mert természetes körülmények között nem tud vízhez jutni.

Renáta és István gyakran látogatja meg Gólyácskát, kapcsolatunk nagyon különleges, amiről a hölgy így számolt be.

Nagyon sokat megyünk ki hozzá. Azt gondolom, hogy megismer, egy bizonyos szinten bízik bennünk. Közel jön, nem fél nagyon, tudja, hogy mi visszük az élelmet, de tudatosan nem akarunk többet, nem szabad egészen közel jönnie, nem simogathatjuk meg, mert nem szabad megbíznia minden emberben.

Horváth Tibor

Gólyácska társ nélkül töltötte a tavaszi és a nyári hónapokat, nem volt párja. Tavasszal a gólyák visszatértekor sokan megálltak pihenni és táplálkozni a kaszálón, de senki sem maradt. Azonban más madarak enyhítik a magányát.

Rengeteg dolmányos varjú van a közelben, néhány kisebb ragadozó madár, és 2-3 hete újra itt van egy szürke gém. Korábban is volt egy, de nem tudjuk, hogy ő jött-e vissza, vagy egy másik. Voltak fehér kócsagok is, de őket régen nem láttam. A varjak nagyon okosak és szemtelenek, talán érzik, hogy mikor érkezünk, mert szinte mindig megjelennek és igyekeznek némi eledelt megkaparintani. Így minden alkalommal teszünk bőven élelmet a vödörbe, amit csak Gólyácska és a gém tudnak kiszedni

– mesélte a madarak között kialakult kapcsolatot, és hogyan zajlik az élet a kaszálón ilyenkor a téli hónapokban.

Horváth Tibor

Tavaly saját erőből finanszírozták Gólyácska etetését, ami egy-másfél kiló eleséget jelent naponta. Idén télen azonban lett egy kis segítségük, amiért nagyon hálásak.

A hölgy és István mindig egyeztet arról, hogy melyikük megy etetni, ki, hogy ér rá.

Én szeretek a fagyasztóba élelmet bekészíteni, mert akkor nyugodt vagyok. Most is vettem 5-6 kg nyakat, ezt még felvagdosom, kimérem a csomagokat felcímkézve berakom a fagyasztóba, és amikor szükség van rá, akkor csak kiveszem. Csirkemell és combfilé is jut neki, alkalmanként szív, máj, zúza

– részletezte Renáta, hogyan készül az előtte álló napokra és Gólyácska etetésére.

Horváth Tibor

Gólyácska, akárcsak a többi fehér gólya nagyon jól tudja, hogy hol van számára finom betevő, így amikor Babicsek úr, a terület tulajdonosa vágja a füvet és bálázik a gépekkel, akkor Gólyácska mindig mellé szegődik, ott van körülötte, hiszen jól tudja, hogy ilyenkor a gépek felzavarják a pockokat, a rovarokat és így könnyen hozzá tud jutni az élelemhez.

Az alábbi galériában Halmos Renáta és Horváth Tibor által készített fotók tekinthetőek meg, amelyeken Gólyácska kedves pillanatai szerepelnek.

Galéria
Halmos Renáta

Különleges törődést kap a Dunazug-hegyvidéken telelő fehér gólya

Fotó megosztása:

Portálunkon már többször beszámoltunk a hazánkban telelő vagy az évről-évre visszatérő fehér gólyákról. Talán az egyik legérdekesebb történet Szofi és Macus szerelméről szólt, arról a gólyapárról, akik az elmúlt esztendők alatt 22 fiókát neveltek fel.

Kapcsolódó
Fokozott figyelem kíséri az itthon telelő gólyákat
A madárbarátok nagy szeretettel figyelik és segítik őket.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik