A HUKOSZ-Magyar Ebfajták Szövetsége által készített fajtaleírás alapján a HUKOSZ-MESZ és a Magyar Kutyások Szövetsége törzskönyvezési állományába került a sinka, a pásztorok által tenyésztett, kiváló karakterképességű kutyafajta útján ez egy mérföldkő – írta meg Facebook-oldalán a HUKOSZ-MESZ.
A nemzetközi kinológiai szövetség, a World Cynologic-Hunting-Sports Alliance (WCHSA) az 1. fajtacsoportban – pásztorkutyák között ismerte el a fajtát, mint új magyar nemzeti kutyafajtát.
A sinka a puli, pumi, mudi, erdélyi kopó, rövid szőrű magyar vizsla, drót szőrű magyar vizsla, komondor, kuvasz és a magyar agár után lett a 10. magyar kutyafajtánk.
Az „igazi” sinka felálló fülű, rövid szőrű, kunkorodó, úgynevezett „badáros” farkú, a hátsó lábán legtöbbször farkaskörömmel, amit a pusztán saskörömnek hívnak. A legtöbb sinka nyelvének közepén megtalálható egy fekete folt is. A lábak erősek, arányosak és masszív csontozatúak, a testük kiemelkedően izmos. Hihetetlenül gyors fajta.
A sinka kutyafajta a Hortobágyon született meg, keverék kutyákból, boxerekből, német juhászkutyákból és “bika” néven ismert kutyákból – írta meg a HVG. A fajta kialakítását a pásztorok irányították, figyelembe véve a környezet kihívásait, amelyekhez a kutyáknak alkalmazkodniuk kellett. A Hortobágyon ritkásan létesített itatókhoz szokva a sinka képes egyetlen ivással egész nap dolgozni.
A sinka név a “sima szőrű” magyar kifejezésből ered, ami jól tükrözi a kutya megjelenését. Ez a fajta mozgékony, izmos és arányos testfelépítésű, ami különösen alkalmassá teszi pásztorkutya feladatokra.
A sinka további előnye, hogy könnyen tanítható, de energiaigénye miatt nagy mozgásteret igényel, ideális számára a nagy kert vagy tágas udvar. Ez a fajta nem alkalmas házon belüli tartásra, mivel természetéből adódóan folyamatos foglalkoztatást igényel, és a juhászok arra is óva intik a városi lakosságot, hogy ezt a fajtát válasszák házi kedvencnek. Hasonlóan a pumihoz, a sinka is barátságos és hűséges a gazdájához, de nem közvetlen az idegenekkel.
