Türelmesen vár a hungarikum címre a dobostorta

Bár a magyar cukrász szakma sok-sok évvel ezelőtt kezdeményezte a dobostorta hungarikummá nyilvánítását, egészen 2016-ig kellett várni, hogy a világszerte ismert és kedvelt édesség – első lépésként – bekerüljön a Magyar Értéktárba, azaz a hungarikumok előszobájába.

A hungarikummá nyilvánításnak alulról építkező szabályai vannak. Ahhoz, hogy valami bekerüljön a Hungarikumok Gyűjteményébe, először a Magyar Értéktár részévé kell válnia, ehhez viszont először valamelyik megyei, települési vagy ágazati értéktárba kell kerülnie. Hosszú évek várakozása után elindult a folyamat, így a dobostorta méltó várományosa a hungarikum cím elnyerésének.

A dobostorta születése

1884-ben a legenda szerint Dobos C. József cukrászmester vajat köpülő inasa véletlenül porított süvegcukrot tett a vajba só helyett, ugyanis a kor szokásai szerint így tartósították a vajat. Dobos ahelyett, hogy kidobta volna az “elrontott” vajat, megkóstolta, és ízletesnek találta. Kísérletezni kezdett vele, majd így megalkotta az akkor újdonságnak számító vajas krémet. Akkoriban csak a főzött krémet ismerték és használták, Dobos mester viszont olyan tortát akart kreálni, ami a kor tartósítási lehetőségei mellett is sokáig eláll. Így született meg az alkotója nevét viselő dobostorta.

Sissi az elsők között kóstolta meg

1885-ben Budapesten rendezték meg az első Budapesti Országos Általános Kiállítást, ahol Dobosnak saját pavilonja volt. I. Ferenc József és Sissi, azaz Erzsébet királyné az elsők között kóstolhatták meg ezt a tortát, amely alapjaiban különbözött a kor más tortáitól. A 19. század második felében a cicomás, sok emeletes, gazdagon díszített, főzött krémmel készített tortacsodák voltak divatban. Bár a dobostorta 5 réteg habkönnyű piskóta lapból, vajas csokoládé krémből, és a tetején roppanós karamellből állt “mindösszesen”, szinte pillanatok alatt a legkedveltebb süti lett.

Szekerekkel szállították Európa nagyvárosaiba

A dobostorta gyorsan népszerű lett egész Európában. Gyakran rendeltek belőle a kontinens nagyvárosaiba, a tortákat Dobos cukrászüzeméből társzekereken, sózott jég között szállították külföldre. A dobostorta nem hiányozhatott az estélyekről sem, egyfajta sikké vált Dobostól rendelni. E célra egy speciális fadobozt fejlesztett ki a mester, hogy szállítás közben ne sérüljön a torta.

Titkos recept

A torta hatalmas sikere kapcsán mindenki a receptet akarta megfejteni. Tucatjával vásárolták a dobostortát, hogy kielemezzék, és megfejtsék készítésének titkát. Ez egy cukrászmester kivételével senkinek sem sikerült:  Reidl József volt az egyetlen, aki megközelítette az eredeti receptet. Dobos alkalmazottait munkatársainak tekintette, és igyekezett beavatni őket a műhelytitkokba is, akik ezzel soha nem éltek vissza. Hiába keresté meg őket más curászok, a titkot hűen őrizték.

Dobos nem törődött az elismeréssel

Dobos rengeteget bosszankodott a cukrászok silány utánzatain, végül 1906-ban átadta a fővárosi Cukrászok és Mézeskalácsosok Ipartestületének az eredeti dobos torta receptjét, azzal a kikötéssel, hogy bárki hozzférhessen. Ezzel feladta üzletét, nem keresett utódot, kiárusította boltját. A mester nem sokat törődött az elismeréssel, csak arra volt büszke, hogy ő a dobostorta első készítője, kitalálója, és saját nevével látta el a tortát. Így halt meg szegény sorban, hátrahagyva azt a tortát, melyet a remények szerint hamarosan a hungarikumok között köszönthetünk..

Forrás: Éliás Tibor – Szántó András: A magyar gasztronómia irodalma – Dobos C. József emlékkönyv – Kiemelt kép: MTI/Kelemen Zoltán Gergely