A galuska minden háztartásban népszerű étel. Van, aki húsok mellé köretnek fogyasztja szívesen, mások tojásosan, egytálételnek is kedvelik, ritkán levesbe is belekerül.
A nokedli vagy galuska (németül Spätzle, olaszul: troffi, horvátul: knedla) jellegzetes magyar tésztaétel. A lágy nokedlitésztából kiszaggatott formátlan apró galuskák mérete átlagosan 12-26 milliméter. A nokedli is, sok más magyar ételspecialitáshoz hasonlóan, német és osztrák hatásra terjedt el a magyar étkezési kultúrában. Újabban ennek a népszerű tésztaféleségnek a házi formáját nevezik nokedlinek, az éttermek étlapjain pedig galuska a neve az olcsó köretnek.
Létezik a nokedli eredetére egy másik változat is. Egyes vélemények szerint a nokedli az olasz gnocchi magyarosított változata főtt krumpli nélkül. Állítólag a 15. században Mátyás király felesége, Aragóniai Beatrix révén ismerték meg a magyarok, és a királyné itáliai szakácsai honosították meg nálunk.
Egy jó galuskához azt mondják 30 deka lisztenként 1 tojás kell. Régen azonban a szegénység idején spórolni kellett a tojással is, s bizony akadtak háztartások, ahol örültek, ha egy szem tojás akadt mutatóba a galuskába.
Manapság 4 főre 50 dkg liszttel és 2, maximum 3 tojással számolunk ha nokedlit készítünk, nemrég azonban tudomásomra jutott, hogy igazán pörgős akkor lesz a galuska, ha 1 kg liszthez 10 tojást rakunk.
Hittem is, nem is, de úgy döntöttem kipróbálom.
Fogtam 10 tojást, egy evőkanál sót és a lisztet, és összekevertem. Nagyon kicsi vizet tettem csak hozzá, és végül csak 80 dkg lisztet, így készítettem el a nokedlit. A színe gyönyörű volt, ez kétségtelen, és az állaga is olyan, mint máskor. Ahány ház, annyi szokás, én szoktam egy kicsit pihentetni a masszát, mielőtt a forrásban lévő vízbe szaggatom, most is így tettem.
Főzni tovább kellett a több tojásos változatot, mint egyébként az átlagos galuskát szoktam, de az eredmény kétségkívül egy nagyon gusztusos, pörgős galuska lett.
Kiemelt kép: Kun Orsolya
