A lakások hangulatát a textíliák és a színek mellett a bútorok stílusa határozza meg, ezek kölcsönöznek egyedi jelleget az enteriőrnek. Ezért nem mindegy, hogy mire esik a választásunk, hisz egy-egy bútordarab évtizedekig díszíti otthonunkat. A jó hír az, hogy manapság már arra is könnyen és viszonylag olcsón találunk megoldást, ha változtatni szeretnénk az eredetileg kialakított enteriőrünk stílusán, vagy feldobnánk azt egy-egy igazán egyedi és szépséges bútordarabbal.
Békefi Katalin két éve szeretett bele a bútorok átalakításába, különlegessé varázsolásába, és amikor nekikezd egy-egy kopott bútor újragondolásának, megszépítésének, tele van ötletekkel.
Akkor májusban talált rá az a szenvedély, ami azóta is tart nála. Kapott egy szép tálalószekrényt, és gyönyörűen felújította, a saját ízlésére formálta azt. Gyerekkora óta szeretett alkotni, a kreativitás mindig is az élete része volt.
Az eredetileg barna bútor csodálatos tud lenni minden színben. Időközben kiderül persze, hogy melyik áll neki a legjobban, de lesz, ami lesz, lefestem. Krétafestékkel és latex falfestékkel dolgozom, ez utóbbi gipsz és víz keveréke. Magamnak keverem ki, fantasztikusan bevált nálam. Waxolom vagy lakkozom, majd visszacsiszolom a bútort, így nyeri el kopottas kinézetét: vintage vagy shabby chic stílusú lesz a végeredmény
– avat be a részletekbe.
Az első konkrét felkérésem egy kredenc átalakítása volt egy nagymamai hagyatékból. Mivel jól sikerült, így a továbbiak már jöttek magától, beindult a gépezet, én pedig ráéreztem az alkotás igazi ízére
– meséli.
Zöldséges ládákon gyakoroltam, amiket az unokatesómtól kaptam, aki zöldséges. Tökéletes alapanyagoknak bizonyultak, ezeken tanultam ki a szakma minden csínját-bínját autodidakta módon. A kész munkáim sikerén olyannyira felbuzdultam, hogy azóta meg sem állok. Az újrahasznosítás is fontos szerepet játszik, amikor készítek valamit. Meg kell tanulnunk nem kidobni, hanem átalakítani a használt dolgokat. Amikor alkotok, hatalmas öröm nekem. Most pedig különösen hasznos, ha kreatívan lefoglalja magát az ember otthon, így kevésbé érzi a “maradj otthon” felszólítást nyűgnek, netán kivitelezhetetlen kötelezettségnek
– említi Katalin.
Sok elkészült asztalkát, ládát, dekorációs tárgyat ajándékba adott, a kisfia tanárainak például, hisz meggyőződése és tapasztalata, hogy jobban örülnek az ilyesminek a megajándékozottak, mint egy csokor virágnak vagy egy doboz bonbonnak.
A beszerzésekben a férje segíti Katalint, a legtöbb kincsre vidéki piacokon találnak rá, de a hagyatékokból is mindig csurran-cseppen egy-egy újra felhasználható egyedi bútordarab vagy egyéb tárgy.
Az univerzum megtalálta nekem azt a boldogságot, amelyben teljesen kibontakozhatok a családi feladatok, a gyereknevelés mellett is. Ma már főállásban foglalkozom bútorfelújítással, használati és ajándéktárgyak átalakításával
– folytatja Katalin.
Ez a lőszeres katonai láda rózsákkal ékes tároló lett, de asztalként, vagy akár éjjeliszekrényként is megállja a helyét bármelyik vintage stílusú nappaliban vagy hálószobában. Persze készülnek férfias darabok is, natúrra hagyva vagy barnásra pácolva, kinek-kinek az ízléséhez igazítva.
Egy-egy megkopott, elnyűtt bútordarab, bár első ránézésre hosszadalmas feladatnak tűnik, de Katalin kezei alatt három óra alatt mesterművé formálódik.
Amikor beöltözöm a munkához, repül az idő. Most, hogy beköszöntött a tavasz, a szabadban alkotok, egészen napnyugtáig dolgozom a friss levegőn a kertben. Először zsírtalanítom a felületet, aztán lealapozom, végül olyanra alakítom, amit meglátok az anyagban mint lehetőséget, ha a saját fantáziámon kívül nincs egyéb kívánság. Egy fémcsat, egy apró részlet ötletet ad, és a részből általában kedvemre való egész kerekedik
– összegez Katalin mosolyogva.
Kiemelt kép: Békefi Katalin
