70 éve foglalkozik lopótökkel a 95 éves kaposvári Horváth János, aki otthonában féltve őrzi különleges formájú, méretű 2600 darabos tökgyűjteményét, írja sonline.hu.
A lap riportja szerint nincs olyan helyiség a nyugdíjas férfi házában, ahol ne lenne lopótok. Évtizedek óta ugyanazzal a módszerrel, magról szaporítja a növényt.
A lopótök a nősülésemnek köszönhető. Anyósom kertjében volt egy szép, mutatós darab, ennek magjaiból kaptam, majd elvetettem, aztán nem volt megállás. Megkedveltem ezt a növényt, sajnos egyre kevesebb van belőle, pedig régen szinte minden családi háznál megtalálható volt. Ezzel szívták fel a bort, készült belőle festett dísz és madáretető is, nagyon szívesen adok bárkinek magokat, és hozzá egy szép formájú lopótököt is
– magyarázta az idős termelő.
Elmondása szerint 50 évvel ezelőtt könnyebben kikeltek a magok, és a beérés is jobban ment, de ma már muszáj pátyolgatni is a növényeket.
Közölte, fontos a jó talajválasztás az ültetéskor, és az esővizes öntözés is segíti a fejlődését a növénynek. Ezenkívül kell a jó stabil állvány is a növekedéshez, nehogy gúzsba kösse magát a lopótök.
A cikk szerint a lopótök az egyetlen olyan tökfajta, amit Európában már Amerika felfedezése előtt is termesztettek. Merítőedény, kulacs, csörgő, hímvesszőöltözék, étel, húros hangszer és borlopó is készült belőle. Virága estefelé nyílik ki, a magok pedig 5-7 évig csíraképesek, a vetéstől 8-14 napra kelnek ki. Hawaii-on manapság főzött kávét töltenek a lopótökbe, ezzel helyettesítik a korábban a fák kérgéből készített festéket. Kínában tücskök ketrecéül szolgál, az óceániai szigetvilágban maszkokat faragnak belőle. A japán teaszertartás nagyobbik, téli faszéntartója, a szumitori is lopótökből készül, emellett pipaszár-alapanyag is.
