Youtube-videókból készültem a vitorlás építésére
– ezen a mondaton akadt meg a szemem egy barkácsolás témájú Facebook-csoportban. A mellékelt fotókból pedig kibontakozott a „semmiből” egy vízre bocsájtott vitorlás. Tuza Ritter Bálint a Sokszínű Vidék kérésére mesélt a hajóépítéséről és az addig vezető útról.
Hogy fog bele egy hajóépítésbe egy laikus? Egyáltalán, hogy jut eszébe ilyesmi?
Gyerekkoromban volt szerencsém Bujtor István egyik filmjében játszani, és ott a forgatás során – nem meglepő módon – volt egy hajón töltött forgatási napunk is. Igaz, akkor nem vitorlással és nem a Balatonon, hanem egy motoros yachttal Athén mellett, de míg a stáb fele tengeribeteg lett, én végig nagyon élveztem az egész vízen töltött napot. Később István többször mondta, hogy menjek le hozzá a Balatonra, és ő „egy nap alatt megtanít vitorlázni”. Erre sajnos nem került sor, de engem folyamatosan vonzott a víz közelsége. Kamasz koromban szörföztem, később szabadidőmben kajakozni jártam, majd felnőttként megszereztem a kishajó vezetői engedélyt.
Emellett hobbiként nagyon szeretek a fával dolgozni (egy időben még azon is komolyan gondolkodtam, hogy szívesen kitanulnám a műbútorasztalos szakmát). Csodálatos, élő anyag; valójában a kész hajó szépségének nagy részét a fa természetes erezete adja, az ember csak összeilleszti a részeit annak, amit a természet már tökéletesen elkészített. Valahogy így adta magát, hogy egy saját vitorlás megépítésében remekül ötvöződne ez a két kedvtelés.
Egyedül készítetted vagy volt hozzá segítséged?
Nagyon sok segítséget kaptam a Mezei Csaba által vezetett hajoepitok.hu weboldalról (és személyesen Csabától), ami kifejezetten amatőr hajóépítők számára készült. Az általam épített modellt (GIS – Goat Island Skiff) Michael Storer tervezte, a pontos tervrajzok és benne az építési útmutató megvásárolható magyar nyelven, így bárki laikus is bátran hozzáfoghat, mert lépésről-lépésre végigvezeti az építés folyamatán. Persze, meg kell tanulni bánni a fával, de ha az embernek van rá vágya, kis gyakorlással és sok türelemmel ez könnyedén elsajátítható.
Mivel szüleim kertjében készült (ott volt hozzá elég hely), édesanyám sokszor besegített: amíg én bedolgoztam az epoxi gyantát, ő közben bekeverte a következő adagot, így jóval gyorsabban tudtam haladni. Illetve nagyon kedves asztalos barátunk tanácsai is kellettek ahhoz, hogy ez így sikerüljön.
Mennyi ideig tartott a hajó megépítése?
Először is kellett hozzá egy alkalmas műhely, ezért azzal kezdtem, hogy építettem egy kis faházat, ami megfelel a célra. Ezt rákészülésnek is tekintettem, hogy gyakoroljam kicsit a faanyagok megmunkálását. Nagyjából 4 hónap volt, mire teljesen elkészült, majd körülbelül ugyanennyi a hajóépítés. Persze, munka mellett, ahogy szabadidőm engedte, de azt nem tudom, hogy hány munkaóra volt. Biztosan több, mint amire előzetesen számítottam, igaz, sok időt igényeltek az egyedi kialakítások, amikben eltértem az alap tervektől.
Milyen olyan nehézségekkel találtad szembe magad, amikre nem gondoltál?
Voltak olyan munkafolyamatok, amikről nem tudtam előre megjósolni, hogy mennyi időt fognak igénybe venni, és – optimista ember révén – jóval kevesebbre számítottam. Tipikusan ilyen volt a sok csiszolás, illetve pl. az uszony és a kormánylapát szárnyprofiljának kialakítása. Ezekhez sok türelem. Most már hatékonyabban meg tudnám csinálni, de hát ez a tanulópénz.
Mikor sikerült először vízre bocsátani?
Kacagány először a Lupa-tavon került vízre 2018 augusztusában, majd rögtön elkezdtük a bevitorlázást. Az egyik első fotón a tervező Michael Storer ki is szúrta, hogy rosszul van beállítva a vitorla. Igaza volt, addigra már én is tudtam, a kép még a kipróbálás előtt készült. Azt is meg kellett tanulnom, hogy hogyan kell vitorlázni egy ilyen könnyű hajóval. Korábban mindig tőkesúlyosokkal mentem, azok sokkal stabilabbak, jóval elnézőbbek a kormányos hibáival szemben. Így történhetett meg, hogy az egyik első utunkon, amikor erősebb volt a szél, még a kikötőből sem értünk ki, vízbe borultunk. De hát ez is a tanulás része.
Milyen úti célokat sikerült vele elérni?
Legtöbbször a Velencei-tavon hajóztunk, a tó közelsége miatt, illetve egyszer sikerült eljutni a Tisza-tavon rendezett amatőr hajóépítők találkozójára. Tervezem a Balaton körbevitorlázását, illetve valamikor szívesen elmennék a Fertő-tóra is, bár ott most nem tudom, mik a lehetőségek a vízrebocsátást illetően. Igazából, nekem teljesen mindegy, hogy hol vagyunk, a vízen való suhanás, vagy akár csak ringatózás rendkívül kellemes, meditatív élmény. Egyetlen hátrányt szoktak felhozni, jogosan: elég időigényes hobbi. Ráadásul épp most sikerült hozzájutnom egy régi parasztházhoz nem messze a Balatontól, annak a felújítása az aktuális nagy projekt. Reményeim szerint jövő nyáron, amikor a ház már elkészült, több időm lesz a vitorlázásra is.
