Az idei nyári időjárás sok gyümölcsnek teremtett kedvező feltételeket. Bőséges volt a termés többek között a meggyből, a barackból vagy éppen a szilvából- olvasható a Teol oldalán. Ha pedig az ősz is kellemes melegben és napsütésben gazdag lesz, akkor a szőlőkön is édes szemek várják majd a szüretet.
Akinek a kertjében gyümölcsfák állnak és a nyári viharok nem tettek kárt a termésben, azoknak már egészen biztos gyűlik a gyümölcs a cefrében, hogy az ősz folyamán pálinka készülhessen belőle.
A pálinkáknak leggyakrabban szilva, körte, alma, kajszibarack, meggy, cseresznye, szőlőtörköly a málna vagy az eper az alapanyaga, de bármilyen a kertünkben is termő gyümölcsből készülhet. A 20. századot megelőzően a gyümölcspálinka döntően szilvából készült.
De milyen is a jó cefre? Aranyszabály, hogy a gyümölcsök közül ne kerüljenek a cefrébe a rohadt, penészes darabok. Az éretlen gyümölcs is csak rontja a cefrét, majd pedig a pálinka minőségét. Ágdarabok, levelek se kerüljenek bele.
Legjobb minél jobban összeaprítani a gyümölcsöt. Ez azért fontos, mert minél pépesebb a cefre, annál hamarabb erjed, ezzel együtt jobb lesz a kihozatala és az íze is. Így a gyümölcscukor jobban felszabadul belőle, megkönnyítve az élesztők munkáját.
A hordó, amiben erjesztünk, mindig legyen tiszta. Hasznos, ha valamilyen fajtaélesztővel oltjuk be a cefrét. Hiszen csak az élesztők képesek, a cukrokat alkohollá bontani, ami az első napokban általában hőképződéssel is jár.
A cefrét nem kell keverni, de naponta egyszer a tetején lévő bőrös részt le lehet nyomni, vigyázva, hogy ekkor se levegőzzön sokáig.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
