Az első cégérek a céhek címerei voltak. Ezek a kézműves közösségek már a 11. században, Bizáncban is léteztek. A Wikipédia szócikke szerint Európában a 12-13. századtól a fejlett városokban egyre több egyesülés és testület jött létre, különféle szakmák szerint. A középkorban háromféle céh alakult ki, a vallási-jótékonysági (testvérületi), a kézműipari és a kereskedelmi (gilde).
Ezeknek a szakmai egyesüléseknek pedig saját céhcímerük volt, a kornak megfelelő stilisztikai jegyekkel. A címerek azóta persze sokat változtak, alakultak. A modern korban, az elektronika fejlődésével már csak a képzelet, na és persze a pénztárca szab határt egy-egy csillogó-villogó cégtábla megépítéséhez.
Azonban újra divatba jött a hagyományosabb, fa, fém felhasználásával készült, de a modern formákat sem nélkülöző cégértípus, cégtábla. Egy fiatal fafaragó Nagyhegyesen 30 éves korára igencsak komoly munkákat készít. Gyallai Gábor elmondása szerint egy modern fafaragó, aki feleségével és két gyönyörű kislányával él négy kutya, egy cica és egy hörcsög társaságában és imádják a vidéki élet minden percét.
Szakmámat tekintve szakács vagyok, de egy percet sem dolgoztam benne, 20 évesen kiköltöztünk külföldre, voltam festősegéd, porfestő, szereltem hidraulika szelepet és dolgoztam ekevas gyárban is. Sok területen kipróbáltam magamat, de a kreativitásom és a szerszámok szeretete visszasodort a fához, hiszen nagyapám is fával foglalkozott, gyermekkorom óta körbevettek a szerszámok, gépek és a fa illata
– mesélte Gábor, aki mindig új dolgokon töri a fejét, ahogy fogalmazott: forr benne a kreatív energia.
Nem szeretem az állóvizet, rengeteget kísérletezünk és így lehet az, hogy mindig új termékekkel tudunk a piacra lépni. A fából készült cégérek mellett készítünk még egyedi megjelenésű pultokat és más üzlet berendezéseket is. De bármilyen faműves munkát elvállalunk, igazából csak a képzeletünk szab határt az alkotásnak
– emelte ki Gábor, aki elmondta, hogy a szakmáját talán modern fafaragásnak lehetne nevezni, de illik rá a dekoratőr vagy akár a designer kifejezés is.
Az alkotási, tervezési és megvalósítási folyamat szerintem több szakmát is érint, de maximálisan művészi tevékenységnek tartom a munkámat, hiszen mindegyik fázisban nagyon hangsúlyos a fantázia, a kreativitás. Magamat is sokkal inkább tartom technológiai művésznek, mint fafaragónak
– tette hozzá.
Gábor az alkotás során tanulmányozta a régi cégérkészítők munkásságát és mai napig inspirálódik belőlük. De több helyről gyűjti az ihletet a munkáihoz.
A legnagyobb változást természetesen a technológia fejlettsége jelenti a cégérkészítésben. A kulturális környezet is sokat változott, így már egész más formavilág is megjelenik a cégéreken, de én előszeretettel nyúlok hozzá a hagyományos stílusokhoz is. Mivel a gyártási folyamat kevesebb erőfeszítést igényel, mint a múltban, így több idő, energia marad a tervezésre. Szerintem egy cégér akkor jó, ha tükrözni tudja a készítőjének a stílusát, miközben az üzlet tevékenységét egyértelműen jelzi
– szögezte le a fafaragó, akinek a kedvenc munkái a monumentális megbízások, a jó nagy, többméteres alkotások.
A méretek miatt az egyedi tervezés sokszor feladja a leckét, de szeretjük a kihívásokat, nagyon inspirálóak ezek a munkák.
Ami pedig a jövőt illeti, Gábor elmondta, hogy most elsősorban a növekedés az első számú cél, szeretné, ha minél több ember ismerné meg a cég munkáit és nem csak itthon, hanem külföldön is. Új termékek gyártása, új gépek beszerzése és a műhely bővítése is a céljaik között szerepel. A magánéletben pedig Gábor szerint az a legfontosabb, hogy úgy menedzselje a munkát, hogy minél több minőségi időt tudjon a családjával is eltölteni.
