Többek között azért, mert még az is tud meglepetést okozni az ünnepeltnek, aki nagyon távolról ismeri csak a cukrászmesterség fogásait. Épp, ahogy e sorok írója.
A konyhai kalandozások bármennyire is közel állnak szívemhez, lelkemhez, a tortasütés világa valahogy mindig elkerült, de az mégsem lehet, hogy a gyerekeim édesanyjának ne készüljön meglepetéstorta a születésnapjára. Piskótával, krémek, mázak készítésével sosem próbálkoztam, illetve egyszer egy kevert sütinek nekiálltam sok-sok meggyel, és ahogy szoktam, szemmértékre és érzésre… viszont a végeredményt látva, rá kellett jönnöm, hogy a sütik világa csakis a pontos mértékegységek alapkövein épülhet fel.
Ezért úgy döntöttem, hogy a gyerekeim egyik régi kedvencét készítem el ismét, ami már-már a feledés homályába merült.
A palacsinta a vasárnapi ebédeink része: egyik vasárnap pizza, a következőn pedig palacsinta készül. így nagyjából kéthetente repülnek a tésztakorongok. Rövid fejszámolás után magam is elmerengek azon, hogy ha a gyerekek életkorát hetekre bontogatom, akkor bizony már közel 400 palacsintasütésen lehetek túl, és mivel egy alkalommal 27-30 darab készül, bőven 10 ezer darab palacsintát tekertem már.
De szerintem ezt a tortát a teljesen kezdők is el tudják készíteni, a palacsintasütést ugyanis már az első alkalommal tucatnyi sikeresen kisült tészta szokta kísérni, abból pedig már egy vékonyabb torta simán elkészülhet.
És most néhány apróság elöljáróban. A palacsintatésztát én sosem készítem tejből. Egyrészt a fiam 12 éves koráig tejérzékeny volt, másrészt könnyebben le is ragad, ezért cukor sem kerül bele sosem. Mára pedig már a szódát is lehagytam, tejesen felesleges, nem tartja meg a szénsavat. Viszont teszek bele szódabikarbónát. Két tojással szoktam kikeverni a közel fél kiló lisztet és a vizet, kerül bele némi olaj és kis só is. A palacsintatorta tésztája sűrűbb és 3 tojással készül.
A tortához elég 20 darab palacsinta és ízlés szerint lehet váltogatni a tölteléket, de csokis, kakaós massza, lekvár és darált dió mindenképp kerüljön bele. A mi szülinapi tortánkba kétféle, barack és szilva lekvár is ment, kakaós krém és cukros kakaó is. A tetejére pedig csokimáz.
Hozzávalók:
- 500 gramm liszt
- 3 tojás
- annyi víz, hogy krémleves sűrűségű legyen
- csipet só
- csipet szódabikarbóna
- 2 evőkanál olaj
- egy tábla tortabevonó, lehetőleg jó minőségű
- vaj
- kakaó
- kakós krém
- lekvár
- darált dió
Elkészítés:
A palacsintákat kisütjük. Nekem a palacsintasütő serpenyőm tönkrement, de van egy szuper, úgynevezett köves serpenyőm, amiben a palacsinta is tapadásmentesen sül, csak az elején, az első tésztánál használok egy nagyon pici olajat, után többet nem. A 20 darab palacsintát egyenként kenjük meg és helyezzük egymásra. Az első legyen kakaós, ezt lekváros követi, majd a kakókrém, utána megint a lekvár, amit megszórok dióval. Ebben a sorrendben haladok. Ha kész vagyok, akkor felolvasztom a csokit. Felteszek a tűzre egy kisebb lábost, annak a tetejére egy másikat, így a gőz segítségével olvasztom a csokit, amihez némi vajat is keverek és egy kávéskanálnyi vizet. Ha már szépen folyik, akkor rákenem a palacsintatorony tetejére úgy, hogy az oldalára is le tudjon kissé folyni. Majd mehet a hűtőbe, hogy megdermedjen a csokimáz.
És a végére még egy tipp. Ha van a családban tojásérzékeny vagy vegán gyermek, ahogy nálunk, akkor tojás nélkül is kisül ám a palacsinta. Én sem gondoltam volna, de egy jó serpenyő kell csak hozzá, egy kevés olaj és lehet próbálkozni, nekem sikerült már többször is.
