Javában érik már a bodzabogyó, lekvárt főznek és pálinka is készülhet belőle. Ez a közismert, fás szárú fekete bodza, amelynek van egy rokona, a földi bodza vagy gyalogbodza, ami enyhén mérgező, mégis készül belőle finom lekvár, Jásdon van az egyik legnagyobb hagyománya a gyalogbodza szüretnek – ami két-három héttel később érik, mint a fekete bodza – és lekvárfőzésnek.
Jásd Zirctől és Várpalotától nem messze, a festői környezetű Gaja-völgyben található és nemcsak azért érdemes ide látogatni, mert a Gaja-pataknál található Római-fürdő lenyűgöző látványt nyújt vagy, mert a Jásdi Szentkút egy meseszép zarándokhely. Hanem mert talán az országban egyedül itt van több évtizedes hagyománya egy különleges bodzalekvár főzésének, amit nem a fás szárú fekete bodzából készítenek, hanem a lágy szárú rokonából, a földi bodzából, népiesebb nevén a gyalogbodzából.
Még évekkel ezelőtt hívtuk össze az idősebb néniket, hogy adják át tudásukat, ne vesszen feledésbe ez a gasztronómiai kincsünk. Az egyiknek a házánál gyűltünk össze, és megtanultuk mi, fiatalabbak is, hogyan kell készíteni a jásdi bodzalekvárt
– mesélte Trojákné Major Veronika, aki tősgyökeres jásdi lakos, és az önkormányzatnál dolgozott, amikor felkarolták ezt a hagyományt és azóta minden évben szerveznek egy nagy közös lekvárfőzést a Bodzaházban, ami egy új közösségi tere a településnek.
Ha néhány kattintással szétnézünk a bodzák világában, akkor azt olvashatjuk, hogy a földi bodza méreganyagot tartalmaz, de az a főzés hatására feljön a felszínre és azt leszedik.
Ennek a bodzának a virágából is készítünk szörpöt és mézet, a bogyójából a lekvár mellett likőrt is. A bodzát ötliteres üvegbe tesszük több rétegben, melyek közé cukrot szórunk. Almapálinkával öntjük fel. Többször átkeverjük és két-három hét múlva likőr lesz belőle. Érdekes, hogy az erősségéből is veszít egy kicsit.
A gyalogbodza később érik, mint a hagyományos, fás szárú földi bodza, augusztus végén, szeptember elején szüretelik.
Ilyenkor több tucatnyian megyünk ki a határba, ahol a gyalogbodza terem és leszedjük a bogyókat, nagyon kevés száron szedjük és szőlőpréssel nyomjuk ki a levét. Régebben ezt úgy csinálták, hogy zsákokba szedték és gumicsizmával taposták és így jött át a lé a szöveten keresztül.
Mikor az összes levet kipréselték, akkor teszik fel főni kondérban vagy lábosban.
Ez egy egész napos folyamat, közben a habos, nyúlós méreganyagot leszedjük róla. A főzés különleges kellékei azok a lapos kövek, melyek a kondér aljára kerülnek, így nem ég le az alja.
A nagy üstökbe tízkilónyi bogyó kerül és a cukor pedig ízlés szerint. Veronika elmondta, hogy ők sosem mérik, főzés közben kóstolgatják, hogy elég édes-e. Az egész napos munkából maga főzés 6-8 óráig is eltarthat, majd megy is az üvegekbe a lekvár.
A bodzának nagyon magas a vitamin, aminosav, ásványi anyag, antocianin és flavonoid tartalma. Kiemelkedő a vas-, kálium-, kalcium-, magnézium- és foszfortartalma. Szinte valamennyi, a fehérje beépítéséhez szükséges esszenciális zsírsavat tartalmazza. A magas flavonoid tartalom miatt alkalmazzák a gyógyászatban is.
Veronikától megtudtuk azt is, hogy Jásdnak a lekvárfőző hagyománya mellett saját kalácsa is van, a bodzalekváros mákos hosszú kalács, amelynek nyomban el is kértük a receptjét.
Bodzalekváros mákos hosszúkalács
Hozzávalók:
- 1kg liszt
- 5 dkg élesztő
- 6 dl tej
- 2 egész tojás
- 50 db édeske
- 1 egész margarin
- 2 evőkanál étolaj
Töltelék:
Cukrozott, darált mák és a jásdi bodzalekvár.
Elkészítés:
A tejben 2 kanál cukorral felfuttatjuk az élesztőt. Az édeskéket fél deci langyos vízben feloldjuk. A hozzávalókat összedolgozzuk és meleg helyen kelesztjük. Lisztezett deszkán négy cipót készítünk, téglalap alakúra nyújtjuk és megkenjük a töltelékkel és feltekerjük. Zsírozott, lisztezett tepsibe tesszük a kalácsokat, 10 percik pihentetjük, majd 180-190 fokon kisütjük (35-40 perc).
