A tó partján még soha nem álltak ilyen mesteri alkotások, amiket a természettel karöltve az ember formázott meg, és amit a naplemente még szebbé varázsolt.
Korcsolyázni ugyan biztos nem lehet rajta, de néhány napon belül már vékony jég boríthatja a tavat, amit sajnos a hétvégére felerősödő szél össze is törhet.
Az 1858-ban épült kőházban az egykori borospince, a 80 centiméter vastag falak és egy szignózott mestergerenda is őrzi a múltat, a hozzá tartozó szőlő helyén ma már mandulafák állnak.
A Bede-víztározó kiszáradása mementója annak, milyen sebezhetőek a környező vízi világaink, és milyen gyorsan képes elenyészni az a gazdag élet, amelyet természetes kincsünkként tartottunk számon.