németország

Mettlach egy elég kicsiny német város: alig több mint 12 ezren lakják, valamivel kevesebben, mint Tiszakécskét. Szóval igencsak megleptem a Saar-vidékieket, mikor ott jártam, és mondtam nekik, hogy a városka neve Magyarországon is ismert – sőt köznevesült. Persze nem ezért érdemes felkeresnünk Mettlachot, hanem páratlan történelmi emlékei és gyönyörű természeti adottságai miatt.

Ha egyszer láttuk a képeit, attól kezdve csak az ő szemével fogjuk tudni nézni a naplementét, a holdfényben fürdő tengert vagy a ködből kiemelkedő hegycsúcsokat. A német romantika legnagyobb festőjére, Caspar David Friedrichre születésének 250. évfordulója alkalmából gyűjteményes kiállítással emlékezik a város, ahol negyven évig élt, Drezda.

A Duna magyarországi szakaszán is készültség van.

Le kellett zárni a bevezető utakat, annyi turista akarta a helyszínen látni.

Az emberiség történetének legfontosabb, kézzelfogható mérföldköveit az épületek jelentik, épp ezért is fontos, hogy felhívjuk a figyelmet a kiemelkedő értékekre – többek közt ezzel a céllal született meg 1972-ben a világörökségi cím, amivel évről évre egyre több helyszín büszkélkedhet.

Az emberiség a legkülönbözőbb típusú épületek közt él a mindennapjait: egy átlagos, városban élő magyar alig néhány órán belül historizáló, szecessziós, két világháború közti modern, vagy épp kortárs épületekkel is találkozhat, amiknek a puszta utcai arcát nézve igen nehéz eldönteni, hogy mi történhet a falai mögött.

A németországi Hainich Nemzeti Park akadálymentes lombkorona sétányán ez is lehetséges!

Utazni?  Világot látni? A világot látni? Kerekesszékkel? Németországban? Naná!

Úgy tűnik, hogy Németország a növényi forradalom élén jár.

Környezettudatosság a legmagasabb szinten.