Kollégáink segítségével megszépülnek a miocén erdő hidai, bútorai – írta weboldalán a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága.
A nógrádi természetvédelmi területen 1836-ban zajlott le az első dokumentált kutatás. Ipolytarnócon találták meg a világ legnagyobb ismert fenyőféléjét, a település nevét a közel 100 méter hosszú, nyolc méter kerületű megkövült fa tette ismertté. Az ősmaradványok területén 11 gerinces állatfaj több mint háromezer lábnyomát azonosították már.
2007 nyarán újabb ritka ősmaradványok kerültek elő a mélyből: a bükkábrányi lignitbánya területén 60 méter mélyen a föld alatt, a fedőkőzetek letakarítása közben 16 darab, 7 millió évesnek becsült ősfenyő törzsére bukkantak a bányászok. A fák megmentett példányai az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Területére kerültek.
Ezzel a 20 millió évvel ezelőtti élővilággal ismerteti meg a látogatókat a 2010 nyarán átadott miocén erdő, ahol a kor növényvilága mellett a reprodukált állatok szobrait tekintheti meg az érdeklődő a hatalmas, több hektárnyi területen.
Az arborétum közepén egy építészetileg is igen mutatós, ugyanakkor a tájba harmonikusan illeszkedő melegház található, többek között pálmafélék telelnek itt, melyek az ipolytarnóci melegebb harmadidőszak karakteres növényei voltak.
A miocén erdő korabeli flórát megjelenítő növényei, köztük a 4-5 méteres fák 100-150 év múlva elérik a 40-50 vagy akár 100 méteres magasságot is.
Az eddigi tanösvény-hálózatot a fák lombjai között 8-10 méter magasan vezető lombsétány egészíti ki, két végén egy-egy 15 méter magas, kilátóként szolgáló toronnyal. A sétány alsóbb részén a gyerekek heveder nélkül közlekedhetnek. Ipolytarnócon továbbá új állandó kiállítást is láthatnak a látogatók, amelynek témája a Kárpát-medence születése.
Idén pedig megszépülnek a miocén erdő területén lévő hidak is, megújulva várva a parkba látogatókat.
Kiemelt kép: Kiss Tibor/Bükki Nemzeti Park Igazgatósága
