Erdeiné Zsokáék 2011-ben tartották az első falusi tábort Tiszadorogmán a fővárosból érkező gyerekeknek, akik örömmel adták át magukat a vidéki közeg nyújtotta élményeknek.
Az egész úgy indult, hogy a nagyinál nyaraló gyerekekhez eljöttek a barátok, így volt, hogy egyszerre 6-8 kisiskolást is szórakoztatni kellett egyszerre.
A programokat megterveztem, a gyerekek jól érezték magukat, én pedig ráéreztem ennek az ízére. Így jött a táboroztatás gondolata
– mesél a kezdetekről Erdeiné Zsóka.
Zsóka pedagógusként jól bánik a gyerekekkel, tudja, mire van szükségük, mit szeretnek, mi válik a hasznukra. Ehhez pedig a munka is hozzátartozik. Az Egyboglya Falusi Táborban minden kis nyaraló egyformán kiveszi a részét a tennivalókból is, nem csak az élvezetekből.
A vidék ideális, a szinte érintetlen természet naponta kínál rácsodálkozni valót, érdekességet a fővárosi gyerekeknek.
Tiszadorogma idilli, békés kis hely, ahol a gyerekek olyan dolgokat is láthatnak, olyasmit is megtanulhatnak, amire a nagyvárosban nincs lehetőségük.
Az itteni mezőségi emberek nagyon vendégszeretőek, minden betévedőt jó szívvel kínálnak, elbeszélgetnek vele. Az itt töltött évek adták a tábor alapgondolatát, ami egy ideig a helyi általános iskolában működött.
A faluban erősek a családi gyökerek, de mivel Zsóka és a férje szülei is innen származnak, nem számítanak a helyiek szemében holmi „gyüttmentnek”, hiába laknak azóta Budapesten, ahol már a gyerekeik is születtek.
A tábor a szomszédos településen, Tiszabábolnán is működött egy darabig, aztán visszakerült Dorogmára, a helyet biztosító szállás pedig rövid ideje nem más, mint a Dorogma Vendégház, ahol immár kényelmesen elférhetnek kicsik és nagyok, nem kell kényszermegoldásként alkalmazott iskolák termeiben vagy épp önkormányzati lakásokban elszállásolni a táborozókat.
A gyerekek vonaton érkeznek, hozzák magukkal a saját biciklijüket, hisz a tábor ideje alatt többnyire azzal közlekednek, majd a két hét során megszokják a szmogmentes, zaj nélküli vidéki életét, amit aztán hiányolnak is, ahogy mennek haza.
Sokszor mondják is a szülőknek, jaj, de büdös van itt, és mekkora a forgalom!
– meséli a fő ötletgazda, Zsóka.
Történt már olyan, hogy az ide érkezett dadogós gyerek a két hét alatt annyira lelazult, elengedte magát, hogy az anyukája alig hitte el, amikor érte jött, hogy a gyerek már nem dadog.
Az itteni Zsuzsika portáján van például öt macska, ide szoktak átjárni megcsodálni az állatokat, de sok kisgyerek már el se jut a hátsó udvarba a kecskékhez, annyira elbűvölik őket a cicák.
Ő volt az is, aki üstben főzött szilvalekvárt, amit aztán rögtön melegen meg is ettek kenyérre kenve uzsonnára a gyerekek. Az étkezést, a vacsorát pedig, ha csak az időjárás engedi, a szabadban ejtik meg a friss levegőn, a mezőn.
A név eredete érdekesnek tűnik, de roppant egyszerűen keletkezett. A kis közösségszervező alapítvány, ahonnan az egész kiindult, a Boglya utca 1. szám alatt kapott helyet. Bár azóta átvitt értelemben is van létjogosultsága a névnek, hisz mindent egy boglyában, kalákában csinálnak itt, együttműködnek a családokkal, pedagógusokkal, bárkivel, akivel lehet. Van is egy régi szólás: „akik egy boglyában vannak”. Azokra mondják ezt, akik közösen csinálnak meg valamit, összefognak a munkában is a célért.
Szerveztünk itt különböző programokat a családoknak, de segítőket is küldtünk hozzájuk, ha arra volt szükség. A szülőségükben, a teendőikben segítettük a szülőket, a közösségfejlesztő programok is ezt a célt szolgálták, persze csak módjával, hisz ha túl sok a program, az is gátolhatja, hogy egy családként funkcionáljanak a szülők és gyerekek
– mondja Zsóka a budapesti Egyboglya Közösségi Térről.
A táborozó gyerekek vegyes életkorúak, 8 évestől 14 évesig, 5-6 fős csapatokban vannak korosztályonként, és egy-egy ifi vigyáz rájuk. Ők olyanok, akik kisebb korukban maguk is táborozók voltak, most pedig vissza-visszajárnak. Még a hivatásuk kiválasztásában is segíti őket az itt töltött idő, hisz a tábori életben is mindenkinek megvan a maga feladata: egészségügyisek, takarítósok, szervizesek és kukások-szemetesek.
Az egyik tábor alkalmával például az azóta orvostanhallgató fiatal ifis kiírta a szobaajtóra: Dr. Tamás, rendel 0-24-ben. Testi-lelki tünetekkel egyaránt foglalkozunk itt a táborban.
Volt egy ötödikes gyerekünk, aki viselkedészavaros volt, folyton probléma volt vele, egészen addig, amíg meg nem találtuk a neki való feladatot: szervizes lett. Ez azt jelentette, hogy a kirándulásaink alkalmával ő biztosította az utat áthaladáskor, felügyelte a többieket. Innentől kezdve kinyílt, élvezte a tábor minden mozzanatát.
Többnyire a gáton közlekednek a táborozók, a szomszéd faluban van a Tisza holt ága, fürödni is járnak ide; nagy élmény ez a városi gyerekeknek. A helyi falusiak pedig, akik szintén eljönnek a programokra, ilyenkor a másik gyerek szemével látják mindazt, ami nekik már természetes, sőt, szinte unalmas, és felismerik azt, hogy milyen kincsek között is élnek ők itt vidéken.
Esténként közösségi játékokat játszunk, a telefon pedig tiltólistán van, vacsora után kapják meg csak 20 percre. A szülők tudják, mi keressük majd őket, ha bármi történne
– magyarázta Zsóka.
A falu lakosságának is rejt lehetőségeket a tábor, az idős klubban házi tésztát készítenek a nénikkel a gyerekek, megismertetik velük az állattartást, a különböző falusi munkákat is megmutatják a helyiek, a pedagógusok besegítenek a felügyeletbe és a programokba, a középiskolások a közösségi szolgálatukat is végezhetik itt.
A táborok július végétől augusztus 20-ig tartanak, alkalmazkodva a nyári szünidőhöz. A Dorogma Vendégház honlapja hamarosan elkészül, az Egyboglya Falusi Táborba és a vendégházba is várják a városi gyerekeket, családokat, és Facebook oldalukon is érdeklődhetnek.
Kiemelt kép: Egyboglya Falusi tábor/Facebook
