Rétek és domboldalak jellegzetes tavaszi növénye az árvalányhaj, mely májusban és júniusban öltözteti fehérbe környezetét. Színes szirmokat és édes virágillatot azonban hiába keresnénk, mert az árvalányhaj egy fűféle.
Ez a ritka “külsejű”, hajlékony növény a magyar népi kultúra régi becses dísze, például már Rapaics Raymund: A magyarság virágai című, 1934-ben megjelent könyvében is kiemelt figyelmet kapott. A növény egykor igen elterjedt volt, a rozmaring és a tulipán mellett a magyar ember egyik legkedveltebb növényének számított.
Az árvalányhaj a régi időkben a falusi nép fontos díszítőeleme volt. Az árvalányhaj bokréta nem csak a szobáknak, hanem a legények, majd a cserkészek kalapjának is fontos kiegészítőjeként szolgált ünnepei alkalmakkor. Népszerűségét bizonyítja, hogy költőink és íróink, köztük Petőfi Sándor, Tompa Mihály és Jókai Mór is szerzeményeibe foglalta és népszerűsítette e gyönyörű növényt.
Bódi Katalin fotóriporter a múlt hét végén a verseskötetek helyett fényképezőgépét vette elő, és Balatonakali környékén gyönyörű felvételeket készített a lengedező árvalányhaj-mezőről.
Kiemelt kép: Bódi Katalin
