Az 1991-ben csődbe ment kendergyár mai felépítményei a hazai toktenyésztés és kaviár-előállítás fellegvára lett, így ma óriási tokhalak úszkálnak Komádiban az egykori kenderáztatókban.
Az 1998-ban létrehozott kft. ügyvezetője, Feledi Tibor hozzáértésével és segítségével elsőként sikerült 2015-ben a nagy testű vizát szaporítani az országban. De nemcsak ez az egyetlen siker a cég életében, hiszen évről évre több tonna vágótokot értékesítenek kaviár-előállításhoz. Tavaly csaknem 25 tonna halat szállítottak el a telephelyről, írja a Haon.
A tokfélék világszerte veszélyeztetett halfajoknak számítanak. Zömében az alacsony reprodukciós képességük miatt, de jelentős szerepe van annak is, hogy a kaviárjuk értékes élelmiszeripari termék. A halászatuk a kihalás szélére sodort néhány fajt.
Egy idő után elfogyott a halászandó természetes állomány, a kaviár népszerűsége miatt azonban valahogy pótolni kellett a piacon keletkezett hiányt. Így jöttek létre az akvakultúrák, amelyek bevonták a termelési rendszereikbe a tokféléket is. Az erre való törekvések már az 1900-as évek első évtizedeiben elkezdődtek, de igazából az ’50-es, ’60-as években tudták őket szaporítani, majd a következő lépcsőben előnevelni, és az utolsó fázisban pedig kizárólag mesterséges körülmények között nevelt tokhalakból kaviárt előállítani. A technológia az 1990-es évekre alakult ki maradéktalanul.
A halak átmozgatása
Feledi Tibor és William F. Holst ügyvezető mellett heten dolgoznak a kft. komádi telephelyén, 24 órás állandó felügyeletet biztosítva váltják egymást. Feladatuk a rendszer karbantartása és az állatok etetése mellett a halak átmozgatása is.
Tavasszal és ősszel válogatjuk kiszállításra a kaviárérett halakat, ilyenkor az egész állományt át kell mozgatni, ami ilyen méretű halaknál nem kis fizikai munka
– tudtuk meg az ügyvezetőtől.
Kiveszik a halakat a medencéből, ami ezeknél a termetes példányoknál nem kis munka, altatókádban elbódítják, majd asztalra teszik, és megnézik a hasukat, hogy tartalmaz-e ikrát. Ezt tapintással állapítják meg.
Élve Németországba
A vágótok akvakultúrás körülmények között akár 50-60 kilósra is megnövő tokféle, viszonylag nehezen nevelhető, 7-8 év alatt válik ivaréretté, ezért a kaviárja is értékesebb. Körülbelül 800-1200 amerikai dollár (240-360 ezer forint) a kiskereskedelmi ára kilogrammonként, ami termelőtől és minőségtől függően változhat. A viza kaviárja a legértékesebb, nagyon sok a ráfordítási költség, hiszen nagyjából húsz évig kell nevelni a halat.
A kaviárérett halakat élve szállítják Németországba, 3 és fél, 4 tonnányit egy fuvarral. Ott aztán néhány hétig tiszta átfolyó, hideg vízben tartják őket, amíg a táptól és a tartóvíztől a kaviárban keletkezett mellékíz ki nem tisztul.
Kánikulában
A forró levegő annyira hamar kiszippantja a bekevert oxigént a nyári hőségben a fémlemezzel borított épületből, hogy néhány méterre az oxigénbekeverők után már minimális az oxigéntartalom. Ilyenkor visszafogják az etetést, hideg vízzel pótolják a veszteséget, azaz hűtik a vizet, illetve minél több oxigént próbálnak a vízbe juttatni. Szigetelés híján így vízzel locsolják a tetőt, ezáltal hűvösebb lesz a belső hőmérséklet, így már legfeljebb 23 Celsius-fok a víz hőmérséklete nyáron.
Ez mérföldkő az országban, büszkék vagyunk, hogy a komádi telephelyen sikerült Magyarországon elsőként a mesterséges vizaszaporítás
– összegezte büszkén Feledi Tibor.
Kiemelt képünk illusztráció: Pixabay
